2Sámuel 16 FHB Father's Heart Bible™

16 ¹Amikor Dávid egy kissé túljutott a hegytetőn, szembejött vele Cíbá, Mefibóset szolgája, két fölnyergelt szamárral, amelyek kétszáz kenyeret, száz fürt mazsolát, száz nyári gyümölcsöt és egy tömlő bort vittek. ²A király megkérdezte Cíbát: „Miért hoztad ezeket?” Cíbá így felelt: „A szamarak a király háza népéé, hogy legyen min lovagolniuk, a kenyér és a nyári gyümölcs a legényeké, hogy egyenek, a bor pedig azért, hogy igyék belőle, aki elbágyad a pusztában.”

³A király megkérdezte: „Hol van urad fia?” Cíbá így válaszolt: „Jeruzsálemben maradt, mert ezt mondta: »Ma visszaadja nekem Izráel háza apám királyságát.«”

⁴A király ezt mondta Cíbának: „Most már a tiéd minden, ami Mefibóseté volt.” Cíbá így felelt: „Leborulok előtted. Bárcsak elnyerném jóindulatodat, uram, királyom!”

Simei átkozza a menekülő királyt

⁵Amikor Dávid király Bahúrimba ért, kijött onnan egy ember Saul nemzetségéből, Simei, Gérá fia, és egyfolytában átkozódott. ⁶Kövekkel dobálta Dávidot és Dávid király minden szolgáját, jóllehet az egész nép és minden vitéz a jobbján és a balján volt. ⁷Átkozódva ezt mondta Simei: „Menj el, menj el, te vérengző, te elvetemült ember! ⁸Atyánk megfizetett neked Saul házának minden véréért, akinek a helyén uralkodtál, és Atyánk a fiad, Absolon kezébe adta a királyságot. Most saját gonoszságodba estél, mert vérengző ember vagy.” ^a a v8 Simei még az átkozódásban is csak Atyánkhoz tud fellebbezni – mégis hideg bosszúállónak festi le, ez az a hazugság Atyánk szívéről, amelyre Dávid csendes bizalma válaszol.

⁹Akkor Abisaj, Cerújá fia, ezt mondta a királynak: „Miért átkozhatja ez a döglött kutya az én uramat, a királyt? Hadd menjek oda, és vágom le a fejét!” ¹⁰De a király ezt mondta: „Mi közöm hozzátok, Cerújá fiai? Ha azért átkozódik, mert Atyánk mondta neki: »Átkozd Dávidot«, ki kérdezheti meg: »Miért tetted ezt?«”

¹¹Dávid ezt mondta Abisajnak és minden szolgájának: „A tulajdon fiam, aki az ágyékomból származik, az életemre tör; mennyivel inkább ez a benjámini! Hagyjátok, hadd átkozódjék, mert Atyánk mondta neki. ¹²Talán meglátja Atyánk a nyomorúságomat, és jóval fizet nekem a mai átkozódásért. ¹³Dávid és emberei tovább mentek az úton, Simei pedig a szemközti hegyoldalon lépést tartott vele, menet közben átkozódott, kövekkel dobálta, és port szórt felé.” ¹⁴A király és a vele levő egész nép fáradtan érkezett meg, és ott felüdült.

Absolon bevonul Jeruzsálembe, és tanácsot kap

¹⁵Eközben Absolon és az egész nép, Izráel férfiai, megérkeztek Jeruzsálembe, és Ahitófel is vele volt. ¹⁶Amikor az arki Húsaj, Dávid barátja, Absolonhoz ért, ezt mondta Absolonnak: „Éljen a király! Éljen a király!”

¹⁷Absolon megkérdezte Húsajt: „Ez a hűséged a barátod iránt? Miért nem mentél el a barátoddal?”

¹⁸Húsaj ezt mondta Absolonnak: „Nem; akit Atyánk meg ez a nép és Izráel minden férfia kiválasztott, azé leszek, és vele maradok. ¹⁹Különben is, kit szolgáljak? Nemde a fiát? Ahogy apádat szolgáltam, úgy szolgállak téged.”

²⁰Akkor Absolon ezt mondta Ahitófelnek: „Adj tanácsot nekünk! Mit tegyünk?”

²¹Ahitófel ezt mondta Absolonnak: „Hálj apád másodfeleségeivel, akiket itt hagyott, hogy vigyázzanak a házra. Akkor egész Izráel meghallja, hogy gyűlöletessé tetted magad apád előtt, és megerősödik mindenki, aki veled tart.”

²²Ezért sátrat vertek Absolonnak a háztetőn, és ő egész Izráel szeme láttára együtt hált apja másodfeleségeivel.

²³Abban az időben Ahitófel tanácsa olyan volt, mintha magát Atyánkat kérdezték volna meg; Dávid is, Absolon is így tekintett minden tanácsára.