1Korinthus 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹Legyetek az én követőim, ahogyan én is Krisztus követője vagyok.

²Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat úgy, ahogyan átadtam nektek. ³Azt akarom, hogy tudjátok: minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Atyánk. ⁴Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére. ⁵Viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére, mert ez ugyanolyan, mintha kopaszra nyírták volna. ⁶Ha egy asszony nem akarja befedni a fejét, akkor vágják le a haját; de mivel szégyen az asszonynak, ha levágják a haját, vagy kopaszra nyírják, fedje be a fejét. ⁷A férfinak nem kell befednie a fejét, mert ő Atyánk képmása és dicsősége; az asszony pedig a férfi dicsősége. ⁸Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. ⁹És nem a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért. ¹⁰Ezért legyen az asszony fején a hatalom jele az angyalok miatt.

¹¹Mindazáltal az Úrban sem az asszony nincs férfi nélkül, sem a férfi nincs asszony nélkül. ¹²Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van; mindez pedig Atyánktól van. ¹³Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonyhoz, hogy fedetlen fővel imádkozzék Atyánkhoz? ¹⁴Nem tanít-e meg titeket maga a természet arra, hogy ha a férfi hosszú hajat visel, szégyenére van, ¹⁵ha pedig az asszony visel hosszú hajat, dicsőségére van, mert a haját fátyol gyanánt kapta. ¹⁶Ha pedig valaki tovább akar erről vitatkozni, nekünk nincs ilyen szokásunk, és Atyánk gyülekezeteinek sincs.

Az Úr asztalának megszégyenítése

¹⁷Amikor ezt elrendelem, nem dicsérlek titeket, mert nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze. ¹⁸Mert először is azt hallom, hogy amikor gyülekezetként összejöttök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem. ¹⁹Mert szükséges, hogy szakadások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalóvá legyenek köztetek. ²⁰Amikor tehát egy helyen összegyűltök, nem az Úr vacsoráját eszitek. ²¹Mert amikor esztek, mindenki siet megenni a saját vacsoráját, és az egyik éhen marad, a másik pedig megrészegedik. ²²Hát nincsenek házaitok, ahol ehettek és ihattok? Vagy megvetitek Atyánk gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincs semmijük? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ezért nem dicsérlek.

²³Mert én az Úrtól kaptam, amit át is adtam nektek: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, kezébe vette a kenyeret,

²⁴majd hálát adva megtörte, és ezt mondta: „Ez az én testem, amely értetek van; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” ²⁵Hasonlóképpen, miután megvacsoráztak, kezébe vette a poharat is, és ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség az én véremben. Ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre!”

²⁶Mert valahányszor e kenyeret eszitek, és e poharat isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

²⁷Aki tehát méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. ²⁸Vizsgálja meg azért magát az ember, és úgy egyen a kenyérből, és igyon a pohárból. ²⁹Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem ismeri fel a testet, ítéletet eszik és iszik önmagának. ³⁰Ezért van köztetek sok erőtlen és beteg, és ezért hunytak el jó néhányan. ³¹Mert ha mi magunk helyesen ítélnénk meg magunkat, nem esnénk ítélet alá. ³²Amikor pedig az Úr ítél meg minket, akkor fegyelmez, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk. ³³Azért tehát, testvéreim, amikor evésre jöttök össze, várjátok meg egymást. ³⁴Ha valaki éhes, egyen otthon, hogy ne ítéletre jöjjetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, amikor megérkezem.