Figyelmeztetés őseink kudarcaiból

Izráelnek ott volt a felhő, a tenger és ugyanaz a lelki eledel, és mégis elhullottak a pusztában – ez figyelmeztetésül íratott meg. A bálványimádás elől menekülni kell, de Atyjuk hűséges, és kiutat ad. Egyék meg, amit eléjük tesznek; mindent az ő dicsőségére tegyenek.

10. fejezet.

Testvéreim, szeretném, ha tudnátok: őseink mind a felhő alatt voltak, mind átkeltek a tengeren. Mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették, és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert abból a lelki kősziklából ittak, amely követte őket – az a kőszikla pedig Krisztus volt. De Atyánk nem lelte kedvét legtöbbjükben, mert elhullottak a pusztában.

Mindez pedig példává lett számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, ahogyan ők kívánták. Ne legyetek bálványimádók, ahogyan közülük némelyek voltak, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd felkelt mulatni.” Ne vétkezzünk szexuális módon, ahogyan közülük némelyek vétkeztek – és egyetlen nap alatt huszonháromezren haltak meg. Ne kísértsük Krisztust, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztították őket a kígyók. És ne zúgolódjatok, ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elpusztította őket a pusztító. Mindez példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íródott meg nekünk, akikhez az idők vége elérkezett. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék. Titeket nem ért más kísértés, csak emberi. Atyánk pedig hűséges: nem engedi, hogy erőtökön felül kísértsenek titeket, hanem a kísértéssel együtt a kiutat is megadja, hogy elviselhessétek.

Ezért, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól! Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez; ítéljétek meg magatok, amit mondok. Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesedés-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem a Krisztus testében való részesedés-e? Mivel egy a kenyér, mi sokan egy test vagyunk, hiszen mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Nézzétek Izráel népét: akik az áldozatokból esznek, nem az oltár részesei-e? Mit mondok tehát? Hogy a bálványnak áldozott étel ér valamit, vagy hogy a bálvány ér valamit? Nem, hanem amit azok áldoznak, akik nem ismerik az Atyát, azt a démonoknak áldozzák, nem Atyánknak; én pedig nem akarom, hogy a démonokkal legyetek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is meg a démonok poharából is; nem lehettek részesei az Úr asztalának is meg a démonok asztalának is. Vagy féltékenységre akarjuk ingerelni az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?

„Minden szabad” – de nem minden használ. „Minden szabad” – de nem minden épít. Senki se a maga javát keresse, hanem a másikét. Mindent megehettek, amit a húspiacon árulnak, és lelkiismereti kérdést se tegyetek fel, mert „az Atyánké a föld, és minden, ami betölti”. Ha egy hitetlen meghív titeket egy étkezésre, és el akartok menni, egyetek meg mindent, amit elétek tesznek, lelkiismereti kérdés nélkül. De ha valaki azt mondja nektek: „Ez áldozati étel volt”, ne egyétek meg, amiatt, aki ezt elmondta, és a lelkiismeret miatt. Nem a magatok lelkiismeretére gondolok, hanem a másikéra. Mert miért ítélje meg az én szabadságomat másnak a lelkiismerete? Ha hálával eszem, miért kárhoztatnak azért, amiért én hálát adok?

Akár esztek tehát, akár isztok, akár bármi mást tesztek, mindent Atyánk dicsőségére tegyetek. Ne botránkoztassatok meg se zsidókat, se görögöket, se Atyánk egyházát, ahogyan én is mindenben mindenkinek a kedvében járok, nem a magam javát keresve, hanem a sokakét, hogy üdvözüljenek.