A szabadság, amelyről Pál lemond

Pálnak minden joga megvan ahhoz, hogy a többi apostolhoz hasonlóan eltartsák, és ezt a törvényből és a templomból be is bizonyítja – aztán lemond róla. Mindenki szolgájává teszi magát, a zsidóknak zsidóvá, az erőtleneknek erőtlenné, fegyelmezi önmagát, hogy némelyek üdvözüljenek.

9. fejezet.

Nem vagyok szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam Jézust, a mi Urunkat? Nem ti vagytok az én munkám az Úrban? Ha másoknak nem vagyok apostola, nektek bizonyosan az vagyok, hiszen ti vagytok apostolságom pecsétje az Úrban.

Ez az én védekezésem azokkal szemben, akik kérdőre vonnának: Nincs jogunk enni és inni? Nincs jogunk arra, hogy hívő feleséget vigyünk magunkkal, mint a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás? Vagy csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk a megélhetésünkért? Ki katonáskodik a maga költségén? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik a terméséből? Vagy ki legeltet nyájat úgy, hogy nem iszik a tejéből?

Csak emberi tekintélyre hivatkozva mondom ezt? Vagy nem ugyanezt mondja a törvény is? Mózes törvényében ugyanis ez van megírva: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját.” Talán az ökrökre van gondja Atyánknak? Vagy egészen értünk szól? Igen, értünk íródott, hogy aki szánt, reménységgel szántson, és aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy része lesz a termésben. Ha mi lelki javakat vetettünk köztetek, olyan nagy dolog, ha anyagi javakat aratunk tőletek? Ha másoknak van ilyen joguk veletek szemben, nekünk nincs még inkább? Mi mégsem éltünk ezzel a joggal, hanem mindent elviselünk, hogy semmiképpen se gördítsünk akadályt Krisztus evangéliuma elé.

Nem tudjátok, hogy akik a templomi szolgálatot végzik, a templomból élnek, és akik az oltárnál szolgálnak, az oltár áldozataiból részesednek? Így rendelte el az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek. Én azonban egyikkel sem éltem ezek közül a jogok közül, és nem is azért írom ezt, hogy a magam számára követeljem őket. Inkább meghalnék, mintsem hogy valaki semmivé tegye a dicsekvésemet. Abból, hogy az evangéliumot hirdetem, nincs okom dicsekedni, mert kényszer alatt állok. Jaj nekem, ha nem hirdetem! Mert ha önként teszem ezt, jutalmam van; ha pedig kényszerből, akkor is rám van bízva ez a megbízatás. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy amikor hirdetem, ingyen kínálom az evangéliumot, és nem élek az evangéliumban rám eső teljes jogommal.

Mert bár mindenkitől szabad vagyok, mindenkinek szolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak zsidóvá lettem, hogy a zsidókat megnyerjem. A törvény alatt élőknek, mint a törvény alatt élő – noha magam nem vagyok a törvény alatt –, hogy a törvény alatt élőket megnyerjem. A törvény nélkülieknek olyanná lettem, mint aki törvény nélkül él – bár nem vagyok Atyánk törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye alatt élek –, hogy a törvény nélkülieket megnyerjem. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy magam is részesüljek az áldásaiból.

Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek! Aki pedig versenyez, mindenben önmegtartóztató; ők azért, hogy hervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Én tehát nem céltalanul futok, és nem úgy ökölvívok, mint aki a levegőbe csapkod. Hanem megsanyargatom a testemet, és rabszolgává teszem, hogy míg másoknak hirdetem az igét, magam valamiképpen alkalmatlanná ne váljak.