Máté 21 FHB Father's Heart Bible™

21 ¹Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, és elérték Betfagét az Olajfák hegyénél, Jézus előreküldött két tanítványt,

²és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba! Mindjárt találtok ott egy megkötött szamarat, mellette egy csikót. Oldjátok el őket, és vezessétek hozzám! ³Ha valaki szól hozzátok valamit, mondjátok: »Az Úrnak van szüksége rájuk«, és az Úr azonnal elküldi őket.”

⁴Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott: ⁵„Mondjátok meg Sion leányának: »Nézd, királyod jön hozzád, alázatosan, szamárháton, szamárcsikón, a teherhordó állat csikaján.«”

⁶A tanítványok elmentek, és úgy tettek, ahogyan Jézus meghagyta nekik. ⁷Odavezették a szamarat és a csikót, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig felült rá. ⁸A tömegből sokan felsőruhájukat terítették az útra, mások ágakat vágtak a fákról, és az útra szórták. ⁹A sokaság, amely előtte és mögötte ment, így kiáltozott: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, aki Atyánk nevében jön! Hozsánna a magasságban!” ^a a v9 A „hozsánna” héber kiáltás, jelentése: „Segíts meg minket!” – itt az öröm, a dicséret és a köszöntés ujjongó kiáltásaként hangzik.

¹⁰Amikor pedig bevonult Jeruzsálembe, az egész város megmozdult, és ezt kérdezte: „Kicsoda ez?”

¹¹A sokaság így felelt: „Ő Jézus, a próféta a galileai Názáretből.”

Jézus visszaveszi Atyja házát

¹²Ekkor Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik ott adtak és vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította.

¹³Ezt mondta nekik: „Meg van írva: »Az én házamat imádság házának nevezik«, ti pedig rablók barlangjává teszitek.”

¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, ő pedig meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban így kiáltoztak: „Hozsánna Dávid Fiának!”, megharagudtak,

¹⁶és ezt mondták neki: „Hallod, mit mondanak ezek?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Sosem olvastátok: »Gyermekek és csecsemők szája által készítettél magadnak dicséretet«?”

¹⁷Ezután otthagyta őket, kiment a városból Betániába, és ott töltötte az éjszakát.

A hit, amely hegyeket mozgat meg

¹⁸Kora reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett.

¹⁹Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Ekkor így szólt: „Soha többé ne teremj gyümölcsöt!” És a fa azonnal elszáradt.

²⁰Amikor a tanítványok ezt látták, elcsodálkoztak, és megkérdezték: „Hogyan száradt el a fügefa ilyen gyorsan?”

²¹Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt teszitek meg, ami a fügefával történt, hanem ennek a hegynek is ezt mondjátok: »Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe!«, és meg fog történni. ²²És amit csak kértek az imádságban, ha hisztek, megkapjátok.”

Megkérdőjelezik a Fiú hatalmát

²³Amikor bement a templomba, és tanított, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, és megkérdezték: „Milyen hatalommal teszed ezeket, és ki adta neked ezt a hatalmat?”

²⁴Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha megmondjátok rá a választ, én is megmondom, milyen hatalommal teszem ezeket. ²⁵János keresztsége honnan való volt? A mennyből vagy emberektől?” Ekkor így tanakodtak egymás között: „Ha azt mondjuk: »A mennyből«, azt feleli nekünk: »Akkor miért nem hittetek neki?«

²⁶Ha pedig azt mondjuk: »Emberektől«, félünk a sokaságtól, mert mindnyájan prófétának tartják Jánost.”

²⁷Ezért így feleltek Jézusnak: „Nem tudjuk.” Ő pedig ezt mondta nekik: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal teszem ezeket.”

Két fiú: szavak vagy tettek

²⁸„De mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz, és ezt mondta: »Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben!« ²⁹Ő így felelt: »Nem akarok«, de később meggondolta magát, és elment. ³⁰Azután a másodikhoz ment, és ugyanezt mondta. Ez így felelt: »Megyek, uram«, de nem ment el. ³¹A kettő közül melyik teljesítette apja akaratát?” Ők így feleltek: „Az első.” Jézus ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek: a vámszedők és a parázna nők előbb mennek be Atyánk országába, mint ti.”

³²„Mert János az igazság útján jött hozzátok, de ti nem hittetek neki, a vámszedők és a parázna nők viszont hittek neki. Ti pedig, bár ezt láttátok, később sem gondoltátok meg magatokat, hogy higgyetek neki.”

A szőlő és az elvetett Fiú

³³„Halljatok egy másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítést készített köré, borsajtót ásott benne, őrtornyot épített, majd bérbe adta munkásoknak, és messzi útra ment. ³⁴Amikor elérkezett a szüret ideje, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy beszedjék a termését. ³⁵De a munkások megragadták a szolgáit: az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Ismét küldött más szolgákat, többet, mint először, de azokkal is ugyanúgy bántak. ³⁷Végül elküldte hozzájuk a fiát, mert ezt gondolta: »A fiamat majd megbecsülik.« ³⁸De amikor a munkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz: »Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, és foglaljuk el az örökségét!« ³⁹Megragadták tehát, kidobták a szőlőből, és megölték. ⁴⁰Amikor tehát megjön a szőlő ura, mit tesz majd azokkal a munkásokkal?”

⁴¹Így feleltek: „Ezeket a gonoszokat irgalmatlanul elpusztítja, a szőlőt pedig más munkásoknak adja bérbe, akik idejében megadják neki a termést.”

⁴²Jézus ezt mondta nekik: „Sosem olvastátok az Írásokban: »Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; Atyánktól lett ez, és csodálatos a szemünkben«?”

⁴³„Ezért mondom nektek: elvétetik tőletek Atyánk országa, és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. ⁴⁴Aki erre a kőre esik, összezúzódik, akire pedig ráesik, azt szétmorzsolja.”

⁴⁵Amikor a főpapok és a farizeusok meghallották példázatait, megértették, hogy róluk beszél. ⁴⁶El akarták fogni, de féltek a sokaságtól, mert az prófétának tartotta őt.