Máté 20 FHB Father's Heart Bible™

20 ¹„Mert Atyánk országa hasonló egy gazdához, aki hajnalban kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal egy teljes napi bérben, elküldte őket a szőlőjébe. ³Reggel kilenc óra tájban kiment, és látta, hogy mások tétlenül álldogálnak a piactéren. ⁴Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőbe, és megadom nektek, ami jogos.« Azok pedig elmentek. ⁵Amikor déltájban és délután három óra tájban ismét kiment, ugyanígy tett. ⁶„Délután öt óra tájban kiment, és talált másokat, akik ott álldogáltak. Ezt kérdezte tőlük: »Miért álltatok itt tétlenül egész nap?«”

⁷„Azok így feleltek: »Mert senki sem fogadott fel minket.« Erre ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőbe.«

⁸„Amikor beesteledett, a szőlő gazdája ezt mondta a munkavezetőjének: »Hívd elő a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsóktól az elsőkig.« ⁹Amikor jöttek azok, akiket öt óra tájban fogadtak fel, mindegyikük egy teljes napi bért kapott. ¹⁰Amikor az elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is egy teljes napi bért kaptak. ¹¹Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, ¹²és ezt mondták: »Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, te mégis egyenlővé tetted őket velünk, akik az egész nap terhét és hevét hordoztuk.«

¹³„A gazda így felelt az egyiknek: »Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Nem egy teljes napi bérben egyeztél meg velem?« ¹⁴Vedd el, ami a tiéd, és menj! Ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. ¹⁵Nem tehetek azzal, ami az enyém, amit akarok? Vagy azért vagy irigy, mert én bőkezű vagyok? ¹⁶„Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Jézus megjövendöli a keresztet

¹⁷Amikor Jézus felment Jeruzsálembe, maga mellé vette a tizenkettőt, és útközben ezt mondta nekik:

¹⁸„Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia a főpapok és írástudók kezébe kerül, akik halálra ítélik, ¹⁹és átadják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék – de a harmadik napon feltámad.”

Az igazi nagyság a szolgálat

²⁰Akkor odament hozzá a Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, és leborulva kérni akart tőle valamit.

²¹Jézus megkérdezte tőle: „Mit akarsz?” Az asszony így felelt: „Mondd ki, hogy ez a két fiam országodban ott ülhessen, az egyik a jobb, a másik a bal kezed felől.”

²²Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet én nemsokára kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

²³Ő ezt mondta: „Az én poharamat kiisszátok ugyan, de azt megadni, hogy ki üljön a jobb és a bal kezem felől, nem az én dolgom. Azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.”

²⁴Amikor ezt a tíz meghallotta, megharagudott a két testvérre.

²⁵Jézus magához hívta őket, és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és hatalmasaik hatalmaskodnak felettük. ²⁶Közöttetek azonban ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, ²⁷és aki első akar lenni közöttetek, az legyen a rabszolgátok, ²⁸ahogyan az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Két vak ember visszanyeri látását

²⁹Amikor kimentek Jerikóból, nagy sokaság követte őt. ³⁰Két vak, aki az út mellett ült, meghallotta, hogy Jézus arra megy, és így kiáltott: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávid Fia!” ^a a v30 A »Dávid Fia« jól ismert zsidó megnevezés volt a megígért királyra, aki Dávid királyi nemzetségéből származott. ³¹A sokaság rájuk szólt, hogy hallgassanak, de ők még hangosabban kiáltottak: „Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!”

³²Jézus megállt, odahívta őket, és ezt kérdezte: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”

³³Így feleltek neki: „Uram, hogy megnyíljon a szemünk.”

³⁴Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és azok azonnal visszanyerték a látásukat, és követték őt.