Lukács 15 FHB Father's Heart Bible™

15 ¹A vámszedők és a bűnösök pedig mind közeledtek hozzá, hogy hallgassák. ^a a v1 A vámszedőket széles körben megvetették mint árulókat – zsidók voltak, akik Rómának szedték be a pénzt, gyakran többet követeltek, és a különbözetet zsebre tették. ²A farizeusok és az írástudók pedig zúgolódtak, és ezt mondták: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.”

³Ekkor ezt a példázatot mondta nekik:

⁴„Ki az közületek, akinek ha száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy az elveszett után, amíg meg nem találja? ⁵És amikor megtalálja, örömében a vállára veszi.” ⁶Amikor hazaér, összehívja barátait és szomszédait, és ezt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.” ⁷„Mondom nektek, ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz ember miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.”

Az Atya megkeresi az elveszett pénzt

⁸„Vagy melyik asszony az, akinek tíz ezüstpénze van, mindegyik egynapi bér, és ha egyet elveszít, nem gyújt lámpást, nem söpri ki a házat, és nem keresi gondosan, amíg meg nem találja?” ⁹Amikor megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédait: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a pénzt, amelyet elvesztettem.” ¹⁰„Mondom nektek, ugyanígy öröm van Atyánk angyalai előtt egy megtérő bűnös miatt.”

Az Atya kifut, hogy hazavárja a fiát

¹¹Majd ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.”

¹²„A fiatalabb ezt mondta az apjának: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!« Erre az megosztotta köztük a vagyont. ¹³Nem sokkal később a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta a vagyonát. ¹⁴Miután mindent elköltött, nagy éhínség támadt abban az országban, és ő nélkülözni kezdett. ¹⁵Ekkor elment, és elszegődött annak az országnak egy polgárához, aki kiküldte a földjeire disznókat legeltetni. ¹⁶És szívesen jóllakott volna a moslékkal, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott neki.”

¹⁷Ekkor magába szállt, és ezt mondta: „Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok?” ¹⁸„»Felkelek, elmegyek apámhoz, és ezt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.« ¹⁹»Nem vagyok többé méltó arra, hogy a fiadnak nevezzenek; tégy olyanná, mint béreseid egyike.«”

²⁰„Fel is kelt, és elment az apjához. Még messze volt, amikor az apja meglátta, és megesett rajta a szíve: elébe futott, a nyakába borult, és megcsókolta.” ^b b v20 Jézus korának kultúrájában egy tekintélyes ember soha nem futott nyilvánosan – az apa rohanása megdöbbentő, szándékos tette volt a szeretetnek és az önmegalázásnak.

²¹A fiú ekkor így szólt: „Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy a fiadnak nevezzenek.”

²²Az apa azonban ezt mondta a szolgáinak: „Gyorsan hozzátok a legszebb ruhát, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára!”

²³„»És hozzátok a hizlalt borjút, vágjátok le, együnk és vigadjunk! ²⁴Mert ez a fiam meghalt, és újra él; elveszett, és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek.”

²⁵„Az idősebb fia pedig a mezőn volt; amikor hazatérőben a házhoz közeledett, zenét és táncot hallott. ²⁶Odahívta az egyik szolgát, és megkérdezte, mi történik. ²⁷Az így felelt neki: »Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, mert épségben visszakapta őt.« ²⁸Erre az megharagudott, és nem akart bemenni. Az apja kijött, és kérlelte, ²⁹ő azonban ezt felelte az apjának: »Nézd, hány éve szolgállak, és soha nem szegtem meg egyetlen parancsodat sem, nekem mégsem adtál soha még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak a barátaimmal.« ³⁰»Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkre tékozolta el a vagyonodat, levágtad érte a hizlalt borjút!«”

³¹Az pedig ezt mondta neki: „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd.”

³²„»Illett vigadnunk és örülnünk, mert ez a testvéred meghalt, és él; elveszett, és megtaláltatott.«”