Könnyek, de nincs vigasztaló

A Prédikátor elnyomást lát, vigasztaló nélkül, és a halottakat jobb sorsúnak mondja az élőknél. A legtöbb munkát az irigység hajtja. Mégis jobb kettő, mint egy: van, aki felemel, ha elesel, aki melegen tart, aki kitart melletted. Még a népszerű királyra sincs hamarosan szükség.

4. fejezet.

Újra láttam minden elnyomást, amely a nap alatt történik: az elnyomottak könnyeztek, és nem volt, aki megvigasztalja őket; elnyomóik kezében volt a hatalom, és mégsem akadt vigasztaló. Ezért boldogabbnak mondtam a halottakat, akik már meghaltak, mint az élőket, akik még élnek. Mindkettőnél jobb annak, aki még meg sem született, aki nem látta azt a gonoszságot, amely a nap alatt történik. Láttam, hogy minden fáradozás és ügyesség abból fakad, hogy az egyik ember irigyli a másikat. Ez is mulandó, szélkergetés. A bolond összefonja a kezét, és önmagát pusztítja el. Jobb egy marékkal nyugalomban, mint két marékkal fáradozva és a szelet kergetve.

Újra láttam valami mulandót a nap alatt:

Egy ember magában, társ nélkül, fia vagy testvére sincs; fáradozásának nincs vége, a szeme mégsem telik be gazdagsággal. „Kiért is dolgozom – kérdezi –, és miért tagadom meg magamtól a jót?” Ez is hiábavalóság, keserves feladat.

Jobban jár kettő, mint egy, mert fáradozásuknak jó gyümölcse van: Ha az egyik elesik, a másik fölsegíti. De jaj annak, aki egyedül esik el, és nincs, aki fölsegítse. És ha ketten fekszenek le együtt, megmelegszenek. De egyedül hogyan melegedhetne meg valaki? Egyvalakit le lehet győzni, de kettő ellenállhat. A hármas fonál nem szakad el egykönnyen.

A bölcs ifjú és a bolond király

Jobb egy szegény, de bölcs ifjú, mint egy öreg, de bolond király, aki már nem hajlik az intő szóra. Lehet, hogy a börtönből jött, hogy uralkodjék, vagy szegénynek született abban az országban. Láttam, hogy minden élő, aki a nap alatt jár-kel, az ifjút követi, a király utódját. Megszámlálhatatlan volt az egész nép, amely előtte élt. De akik később jöttek, nem örültek neki. Ez is mulandó, szélkergetés.