Atyánk Sámuelhez vezeti Sault

Saul elmegy megkeresni apja elveszett szamarait, de nem találja őket, és egy szolga azt javasolja, kérdezzék meg a helyi látnokot. Sámuel, akit Atyánk egy nappal előre figyelmeztetett, félretett hússzelettel várja, és célozgat rá, hogy mindaz, ami Izraelnek drága, most Saulon nyugszik.

9. fejezet.

Élt egy Benjámin törzséből való ember, név szerint Kís, Abiél fia, aki Cerór fia, aki Bekórat fia, aki Afíah fia volt, benjámini ember, tehetős és tekintélyes férfi. Volt egy Saul nevű fia, szép ifjú ember — nem volt nála szebb senki Izráelben; vállal magasabb volt az egész népnél.

Egyszer elvesztek Kísnek, Saul apjának a szamarai, ezért Kís így szólt a fiához, Saulhoz: „Vigyél magaddal egyet a szolgák közül, és menj, keresd meg a szamarakat!” Bejárta Efraim hegyvidékét és Sálisá földjét, de nem találták meg őket. Átmentek Saalim földjén, de a szamarak ott sem voltak. Bejárta Benjámin földjét is, de még mindig nem találták meg őket.

Amikor Cúf földjére értek, Saul így szólt a szolgához, aki vele volt: „Gyere, forduljunk vissza, különben apám már nem a szamarak miatt, hanem miattunk fog aggódni!”

A szolga pedig így felelt: „Nézd, ebben a városban van Atyánk egyik embere, nagy tiszteletben álló férfi; minden beteljesedik, amit mond. Menjünk el most oda; talán megmondja, melyik úton induljunk.”

Saul ezt mondta a szolgájának: „De ha elmegyünk, mit vigyünk ennek az embernek? A kenyér elfogyott a tarisznyánkból, és nincs ajándékunk Atyánk embere számára. Mink van egyáltalán?”

A szolga ismét így felelt Saulnak: „Nézd, van nálam egy kis ezüstpénz. Odaadom Atyánk emberének, hogy megmondja az utunkat.” (Régen Izráelben, ha valaki elment, hogy Atyánkat megkérdezze, ezt mondta: „Menjünk el a látóhoz!” — mert akit ma prófétának neveznek, azt akkor látónak hívták.)

„Jól van” – felelte Saul. „Menjünk!” El is mentek abba a városba, ahol Atyánk embere volt. Amikor a városba vezető dombon fölfelé mentek, leányokkal találkoztak, akik vizet meríteni jöttek ki, és megkérdezték tőlük: „Itt van-e a látó?”

„Itt van” – felelték. „Éppen előtted. Siess, ma jött a városba, mert a népnek áldozata van a magaslaton. Amint beértek a városba, megtaláljátok, mielőtt fölmegy a magaslatra enni. A nép nem eszik, amíg ő meg nem jön, mert neki kell megáldania az áldozatot; csak azután esznek a meghívott vendégek. Menjetek föl most — azonnal megtaláljátok!”

Fölmentek a városba. Amint beléptek, Sámuel jött velük szemben, aki éppen a magaslatra tartott.

Egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, Atyánk ezt nyilatkoztatta ki Sámuelnek:

„Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert Benjámin földjéről. Kend fel őt népem, Izráel fejedelmévé; ő szabadítja meg népemet a filiszteusok kezéből, mert megláttam népemet, és kiáltásuk eljutott hozzám.”

Amikor Sámuel meglátta Sault, Atyánk ezt mondta neki: „Íme, ez az az ember, akiről szóltam; ő fog uralkodni népemen.”

Saul odament Sámuelhez a kapuban, és ezt mondta: „Kérlek, mondd meg, hol van a látó háza!”

„Én vagyok a látó” – felelte Sámuel. „Menj fel előttem a magaslatra! Ma velem eszel, reggel pedig elbocsátlak, és megmondok neked mindent, ami a szívedben van. A szamarak, amelyek három napja elvesztek, előkerültek, ezért ne aggódj miattuk! És kié mindaz, ami Izráelnek drága, ha nem a tiéd és apád egész házáé?”

Saul így felelt: „Nem benjámini vagyok-e, Izráel legkisebb törzséből, és nem a nemzetségem-e a legkisebb Benjámin nemzetségei közül? Miért mondod ezt nekem?”

Ekkor Sámuel bevezette Sault és a szolgáját a terembe, és a meghívott vendégek élére ültette őket — mintegy harminc ember volt ott. Sámuel ezt mondta a szakácsnak: „Hozd elő azt az adagot, amelyet neked adtam, amelyről azt mondtam, hogy tedd félre!” A szakács fölemelte a combot és ami rajta volt, és Saul elé tette. Sámuel ezt mondta: „Íme, ez az, amit félretettek neked. Egyél, mert erre az alkalomra tartották fenn számodra, amióta meghívtam ezeket a vendégeket.” Így Saul azon a napon Sámuellel evett.

Lejöttek a magaslatról a városba, és Sámuel a háztetőn beszélgetett Saullal. Korán keltek, és hajnalhasadtakor Sámuel fölszólt Saulnak a háztetőre: „Kelj fel, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt, és kimentek ketten, ő és Sámuel, együtt az utcára. Amint lefelé mentek a város széle felé, Sámuel ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgát!” – és az elment – „te pedig maradj még egy kicsit, hogy megmondjam neked Atyánk szavát!”