Egy nép elfordul királyától

Sámuel fiai megvesztegethetők, ezért a vének királyt kérnek, amilyen a többi népnek van. Atyánk azt mondja Sámuelnek, hogy nem őt vetették el, hanem Atyát magát. Sámuel elsorolja, mit vesz el majd a király: fiakat, leányokat, földeket, mindennek a tizedét, a nép mégis igent mond.

8. fejezet.

Amikor Sámuel megöregedett, fiait tette meg bírákká Izráel fölött. Elsőszülött fia Jóel volt, a második pedig Abijá; Beérsebában bíráskodtak. Fiai azonban nem jártak az ő útjain, hanem a tisztességtelen haszon után futottak, megvesztegetést fogadtak el, és elferdítették az igazságot.

Akkor összegyűltek Izráel vénei mind, és elmentek Sámuelhez Rámába. Ezt mondták neki: „Megöregedtél, fiaid pedig nem járnak a te útjaidon. Most tégy fölénk királyt, hogy uralkodjon rajtunk, ahogyan minden más népnél van.” Sámuelnek nem tetszett, amikor ezt mondták: „Adj nekünk királyt, hogy kormányozzon minket” – és imádkozott Atyánkhoz.

Akkor Atyánk ezt mondta Sámuelnek: „Hallgass a népre mindenben, amit mond neked; mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne legyek a királyuk. Ahogyan attól kezdve, hogy kihoztam őket Egyiptomból, mind a mai napig elhagytak engem, és más isteneket szolgáltak, úgy bánnak veled is. Most tehát hallgass rájuk, de komolyan figyelmeztesd őket, és mondd el nekik, hogyan fog uralkodni a királyuk.”

Sámuel figyelmeztet a király szokásaira

Sámuel pedig elmondta Atyánk minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle. Ezt mondta: „Így fog uralkodni fölöttetek a király: fiaitokat elveszi a harci kocsijaihoz és lovasai közé, hogy a kocsijai előtt fussanak. Ezredeseket és ötvenedeseket rendel magának, egyeseket arra, hogy a földjét szántsák és az aratását learassák, másokat pedig arra, hogy a fegyvereit és a harci kocsijainak fölszerelését elkészítsék. Lányaitokat elveszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőknek. Legjobb szántóitokat, szőlőiteket és olajfaligeteiteket elveszi, és a szolgáinak adja. Gabonátok és szőlőtök tizedét elveszi, és a főembereinek meg a szolgáinak adja. Elveszi szolgáitokat és szolgálóitokat, legjobb ifjaitokat és szamaraitokat a maga munkájára. Nyájaitok tizedét elveszi, ti magatok pedig a rabszolgái lesztek. Amikor eljön az a nap, kiáltani fogtok a király miatt, akit magatoknak választottatok, de Atyánk nem válaszol nektek azon a napon.”

A nép azonban nem akart hallgatni Sámuelre. Ezt mondták: „Nem! Királyt akarunk magunk fölé, hogy olyanok legyünk, mint minden más nép: királyunk uralkodjon rajtunk, vezessen ki minket, és vívja meg a harcainkat.”

Amikor Sámuel meghallotta a nép minden szavát, elismételte Atyánknak.

Atyánk ezt mondta Sámuelnek: „Hallgass rájuk, és adj nekik királyt!” Sámuel pedig ezt mondta Izráel férfiainak: „Menjen mindenki a maga városába!”