Atyánk megszabadítja a megtérő Izráelt
Húsz év után Sámuel felszólítja Izraelt, hogy távolítsa el az idegen isteneket, és gondolja komolyan. Micpában gyűlnek össze, böjtölnek és megvallják bűneiket, és amikor a filiszteusok rájuk támadnak, Atyánk mennydörög ellenük. Sámuel követ állít, és Ében-Ézernek nevezi: mindeddig megsegített minket Atyánk.
7 1Eljöttek a kirjat-jeárimi emberek, elvitték Atyánk ládáját, bevitték Abinádáb házába, amely a dombon állt, és felszentelték a fiát, Eleázárt, hogy őrizze Atyánk ládáját. 2Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-jeárimba került, hosszú idő telt el, húsz esztendő, és Izráel egész háza gyászolt, és Atyánkat kereste. 3Akkor Sámuel így szólt Izráel egész házához: „Ha teljes szívetekből megtértek Atyánkhoz, távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és az Astóreteket, irányítsátok szíveteket Atyánkra, és csak őt szolgáljátok, akkor megszabadít titeket a filiszteusok kezéből.” 4Izráel népe el is távolította a Baalokat és az Astóreteket, és csak Atyánkat szolgálta. 5Majd Sámuel ezt mondta: „Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpában, és imádkozni fogok értetek Atyánkhoz.” 6Összegyűltek Micpában, vizet merítettek, kiöntötték Atyánk előtt, böjtöltek azon a napon, és ezt vallották meg: „Vétkeztünk Atyánk ellen.” Sámuel pedig bírája volt Izráelnek Micpában. a a v6 A víz kiöntése Isten előtt az imádság, a gyász és az önmegalázás szertartásos cselekedete volt.
7A filiszteusok meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpában, és a filiszteusok fejedelmei felvonultak Izráel ellen. Amikor Izráel fiai ezt meghallották, megrémültek a filiszteusoktól. 8Izráel fiai ezt mondták Sámuelnek: „Ne szűnj meg kiáltani értünk Atyánkhoz, hogy megmentsen minket a filiszteusok kezéből.” 9Sámuel fogott egy szopós bárányt, és egészen elégő áldozatul mutatta be Atyánknak. Sámuel Izráelért kiáltott Atyánkhoz, és Atyánk meghallgatta őt. 10Amikor Sámuel bemutatta az égőáldozatot, a filiszteusok támadásra indultak Izráel ellen. De Atyánk azon a napon hatalmas hangon mennydörgött a filiszteusok ellen, zűrzavarba taszította őket, és vereséget szenvedtek Izráel előtt. 11Izráel férfiai elindultak Micpából, üldözték a filiszteusokat, és verték őket egészen Bét-Kár aljáig.
12Akkor Sámuel fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Ebenháézernek, mert ezt mondta: „Mindeddig megsegített minket Atyánk.” b b v12 Az Ebenháézer jelentése „a segítség köve” – Sámuel azért állította fel, hogy emlékezzenek rá, milyen messzire hordozta őket Atyánk. 13Így megalázkodtak a filiszteusok, és többé nem törtek be Izráel területére; Atyánk keze a filiszteusok ellen fordult Sámuel egész életében. 14Izráel visszakapta azokat a városokat, amelyeket a filiszteusok elvettek tőle, Ekróntól Gátig, és visszaszerezte területét a filiszteusok kezéből. Izráelnek békessége is volt az emóriakkal.
15Sámuel egész életében bírája volt Izráelnek. 16Évről évre elindult, bejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és mindezeken a helyeken bírája volt Izráelnek. 17Azután visszatért Rámába, mert ott volt az otthona, és ott is bírája volt Izráelnek. Ott oltárt is épített Atyánknak.
