Atyánk ládája hazatér Izráelbe

A papok azt tanácsolják, hogy küldjék haza a ládát arany daganatokkal és egerekkel, egy szekéren, amelyet két tehén húz, borjaikat pedig zárják el. A tehenek bőgve egyenesen Bét-Semesbe mennek. Az aratók örvendeznek, aztán hetvenen meghalnak, mert belenéztek, és a város azt kérdezi, ki állhat meg Atyánk előtt.

6. fejezet.

Atyánk ládája hét hónapig a filiszteusok földjén maradt. A filiszteusok összehívták a papokat és a jósokat, és ezt kérdezték: „Mit tegyünk az Úr ládájával? Mondjátok meg, hogyan küldjük vissza a helyére!”

Azok így feleltek: „Ha visszakülditek Izráel Istenének ládáját, ne üresen küldjétek, hanem mindenképpen adjatok neki jóvátételi áldozatot. Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, miért nem fordult el tőletek a keze.”

„Milyen jóvátételi áldozatot adjunk neki?” – kérdezték. Azok így feleltek: „Öt arany fekélyt és öt arany egeret, a filiszteus fejedelmek száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújtott mindnyájatokat és a fejedelmeiteket.”

„Készítsetek képmásokat a fekélyeitekről és az országot pusztító egerekről, és adjatok dicsőséget Izráel Istenének! Talán elveszi rólatok, isteneitekről és földetekről a kezét. Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogy Egyiptom és a fáraó tette? Nem engedték-e végül útjára a népet, miután keményen bánt velük?”

„Most pedig fogjatok egy új szekeret és két szoptatós tehenet, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vegyétek el tőlük, és zárjátok be őket! Vegyétek az Úr ládáját, tegyétek a szekérre, az aranytárgyakat pedig, amelyeket jóvátételi áldozatul adtok neki, tegyétek egy ládikóba mellé! Azután indítsátok útnak! Figyeljétek: ha a saját földje felé, Bét-Semes felé vezető úton indul el, akkor ő hozta ránk ezt a nagy csapást. Ha nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő keze sújtott minket, hanem a véletlen.”

Az emberek így is tettek: fogtak két szoptatós tehenet, befogták őket a szekérbe, borjaikat pedig otthon bezárták. Rátették a szekérre Atyánk ládáját és a ládikót az arany egerekkel és a fekélyeik képmásaival. A tehenek egyenesen Bét-Semes felé tartottak, végig egy úton haladtak és bőgtek, nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteus fejedelmek pedig követték őket Bét-Semes határáig. A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Amikor föltekintettek, meglátták a ládát, és megörültek neki. A szekér eljutott a bét-semesi Józsué mezejére, és ott megállt egy nagy kő mellett. Ekkor fölhasogatták a szekér fáját, a teheneket pedig égőáldozatul mutatták be Atyánknak. A léviták pedig levették Atyánk ládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranytárgyak voltak, és rátették a nagy kőre. A bét-semesiek azon a napon égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be Atyánknak. A filiszteusok öt fejedelme látta mindezt, és még aznap visszatért Ekronba. Ezeket az arany fekélyeket küldték a filiszteusok jóvátételi áldozatul Atyánknak: egyet Asdódért, egyet Gázáért, egyet Askelónért, egyet Gátért és egyet Ekronért. Az arany egerek száma annyi volt, ahány filiszteus város az öt fejedelemé volt – a megerősített városoktól a nyílt falvakig egyaránt. A nagy kő pedig, amelyre Atyánk ládáját tették, mind a mai napig tanúként ott áll a bét-semesi Józsué mezején. Atyánk azonban lesújtott a bét-semesiek közül néhány emberre, mert belenéztek a szövetség ládájába, és megölt közülük hetvenet. A nép pedig gyászolt, mert ilyen nagy csapással sújtotta őket. A bét-semesiek ezt mondták: „Ki állhat meg Atyánk, e szent Isten előtt? És kihez menjen el a láda tőlünk?”

Követeket küldtek Kirjat-Jearim lakóihoz, és ezt üzenték: „A filiszteusok visszaküldték Atyánk ládáját. Jöjjetek le, és vigyétek magatokhoz!”