Atyánk fejedelemmé keni Sault
Sámuel olajat önt Saul fejére Atyánk választottjaként, és három jellel útjára bocsátja; a Lélek rászáll, és prófétál. Később, amikor nyilvánosan rá esik a sors, a málhák között bújkálva találják meg. Néhányan azt kérdezik, hogyan menthetne meg bárkit is ez az ember.
10 1Akkor Sámuel fogta az olajos korsót, Saul fejére öntötte, megcsókolta, és ezt mondta: „Nemde Atyánk kent fel téged fejedelemmé öröksége fölött? 2Amikor ma elmész tőlem, két emberrel találkozol Ráhel sírjánál, Celcahban, Benjámin területén. Ezt mondják: »Megkerültek a szamarak, amelyeket kerestél; apád már nem a szamarak miatt aggódik, hanem miattad, és ezt kérdezi: ›Mit tegyek a fiam miatt?‹«
3Onnan menj tovább Tábor tölgyfájához, ahol három emberrel találkozol, akik Atyánkhoz mennek fel Bételbe – egyikük három kecskegidát, másikuk három kenyeret, harmadikuk egy tömlő bort visz. 4Köszöntenek téged, és két kenyeret adnak neked, amelyet elfogadsz tőlük.
5Azután Atyánk Gibeájába érkezel, ahol filiszteus őrség van; amikor beérsz a városba, prófétacsapattal találkozol, amely az áldozóhalomról jön lefelé, előttük hárfa, dob, fuvola és lant szól, ők pedig prófétálnak. 6Atyánk Lelke rád száll, velük együtt prófétálsz, és más emberré leszel. 7Amikor ezek a jelek bekövetkeznek rajtad, tedd azt, amit a kezed talál, mert Atyánk veled van. 8Menj le előttem Gilgálba. Én biztosan lemegyek hozzád, hogy égőáldozatokat mutassak be, és békeáldozatokat áldozzak. Várj hét napig, amíg hozzád érkezem, és megmondom neked, mit kell tenned.”
Az Atya jelei beteljesednek
9Amikor Saul elfordult Sámueltől, Atyánk megváltoztatta a szívét, és mindezek a jelek megtörténtek azon a napon. 10Gibeában prófétacsapattal találkozott, Atyánk Lelke rászállt, és prófétált közöttük. 11Akik korábban ismerték, mind látták, hogy a prófétákkal együtt prófétál, és az emberek ezt kérdezgették egymástól: „Mi történt Kís fiával? Hát Saul is a próféták között van?”
12Valaki, aki ott volt, ezt kérdezte: „Ki az apjuk?” Így lett belőle szólás: „Hát Saul is a próféták között van?” a a v12 A „ki az apjuk?” kérdés arra utal, hogy a prófétáknak nincs szükségük különleges származásra – bárki megkaphatja a Lelket. 13Amikor befejezte a prófétálást, felment az áldozóhalomra.
14Saul nagybátyja megkérdezte őt és a szolgáját: „Hol jártatok?” „A szamarakat kerestük” – felelte –, „de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez.”
15Saul nagybátyja ezt mondta: „Kérlek, mondd el nekem, mit mondott neked Sámuel.”
16Saul ezt mondta a nagybátyjának: „Biztosított minket arról, hogy a szamarak megkerültek.” De arról, amit Sámuel a királyságról mondott, nem szólt a nagybátyjának.
Az Atya kijelenti választott királyát
17Azután Sámuel összehívta a népet Atyánkhoz Micpába,
18és ezt mondta Izráel fiainak: „Így szól Izráel Atyánk: »Én hoztam fel Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptomiak kezéből és minden királyság kezéből, amely elnyomott titeket.«
19De ma elvetettétek Atyátokat, aki maga szabadít meg titeket minden bajotokból és nyomorúságotokból, és ezt mondtátok neki: »Nem – királyt adj fölénk!« Most pedig álljatok Atyánk elé törzsenként és nemzetségenként.” b b v19 Izráel azon követelése, hogy emberi királya legyen, lényegében Atyjuk szerető uralmának elutasítása volt fölöttük.
20Amikor Sámuel előállította Izráel minden törzsét, a sors Benjámin törzsére esett. 21Előállította Benjámin törzsét nemzetségenként, és a sors a Matri nemzetségére esett, majd Saulra, Kís fiára esett. Keresték, de nem találták.
22Ezért újra megkérdezték Atyánkat: „Eljött-e már ide az az ember?” Atyánk pedig ezt mondta: „Nézzétek, a holmik közé rejtőzött.”
23Odafutottak, és elhozták onnan. Amikor a nép közé állt, egy fejjel magasabb volt mindenkinél, vállától fölfelé. 24Sámuel ezt mondta az egész népnek: „Látjátok, kit választott Atyánk? Nincs hozzá hasonló az egész nép között.” És az egész nép felkiáltott: „Éljen a király!”
25Sámuel elmondta a népnek a királyság rendjét, felírta egy tekercsre, és Atyánk elé helyezte. Azután Sámuel elbocsátotta az egész népet, mindenkit a maga otthonába. 26Saul is hazament Gibeába, és vele mentek a vitézek, akiknek a szívét Atyánk megérintette. 27De néhány elvetemült ember ezt mondta: „Hogyan szabadíthatna meg minket ez az ember?” Megvetették, és nem vittek neki ajándékot. De Saul nem szólt semmit.