Atyánk megszabadítja Izráelt Saul által

Nahás békét ajánl Jábés-Gileádnak, annak árán, hogy mindenkinek kiszúrja a jobb szemét. Sault szántás közben éri a hír; megragadja a Lélek, feldarabolja ökreit, hogy egybehívja Izraelt, és reggelre szétveri az ammonitákat. Nem hajlandó kivégeztetni a bírálóit: ma Atyánk szabadítást szerzett.

11. fejezet.

Ekkor az ammóni Náhás felvonult, és tábort ütött Jábés-Gileád ellen. Jábés összes embere ezt mondta Náhásnak: „Köss velünk szövetséget, és szolgálni fogunk neked!”

Az ammóni Náhás így felelt: „Csak úgy kötök veletek szövetséget, ha mindenkinek kivágom a jobb szemét, és gyalázatot hozok egész Izráelre.”

Jábés vénei ezt mondták neki: „Adj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráel egész területére. Ha senki sem szabadít meg minket, akkor megadjuk magunkat neked.” A követek megérkeztek Saul Gibeájába, és elmondták a népnek, mi történt. Erre mindnyájan hangosan sírni kezdtek.

Saul éppen akkor jött a mezőről az ökrei után. Megkérdezte: „Mi baja van a népnek? Miért sírnak?” Erre elmondták neki a jábésiek hírét. Amikor Saul meghallotta ezeket a szavakat, Atyánk Lelke megszállta őt, és heves haragra gerjedt. Fogott egy pár ökröt, darabokra vágta, és követek által szétküldte Izráel egész területére ezzel az üzenettel: „Így járnak annak az ökrei, aki nem vonul ki Saul és Sámuel után!” Ekkor Atyánktól való rettegés szállta meg a népet, és egy emberként vonultak ki. Bézekben megszámlálta őket: háromszázezer izráeli és harmincezer júdai férfi volt. Az odaérkezett követeknek ezt mondták: „Mondjátok meg a jábés-gileádi embereknek: Holnap, mire felforrósodik a nap, megszabadultok!” A követek elmentek, és megmondták ezt a jábésieknek, akik megörültek. A jábésiek ezt mondták: „Holnap megadjuk magunkat nektek, és azt tehetitek velünk, amit akartok.” Másnap Saul három csapatra osztotta a népet. A hajnali őrváltáskor behatoltak a táborba, és vágták az ammóniakat, amíg a nap fel nem forrósodott. A túlélők úgy szétszóródtak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.

A királyság megújítása Atyánk előtt

A nép ezt mondta Sámuelnek: „Ki kérdezte, hogy »Saul uralkodjék-e rajtunk?« Add ki azokat az embereket, hadd öljük meg őket!”

De Saul ezt mondta: „Ma senkit sem szabad megölni, mert ma Atyánk szabadulást szerzett Izráelnek.”

Sámuel ezt mondta a népnek: „Gyertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot!” Az egész nép elment Gilgálba, és ott Atyánk színe előtt királlyá tették Sault. Ott békeáldozatokat mutattak be Atyánk előtt, és Saul meg egész Izráel férfiai nagyon örvendeztek.