Menjünk az ő házába
Zarándokének. Dávidé.
Egy zarándok öröme, hogy megérkezett Atyánk házához, és lába valóban ott áll a kapukon belül. A város az, ahol a törzsek összegyűlnek és ahol igazságot szolgáltatnak, ezért békességéért imádkozik, és azt mondja, testvérei kedvéért teszi, nem a maga kedvéért.
122 1Örültem, amikor ezt mondták nekem: „Menjünk Atyánk házába!” 2Lábunk ott áll kapuidban, Jeruzsálem. 3Jeruzsálem, úgy épült fel, mint szorosan egybeépített város, 4ahova felmennek a törzsek, Atyánk törzsei, Izráelnek szóló rendelkezés szerint, hogy hálát adjanak Atyánk nevének. 5Mert ott álltak az ítélet trónjai, Dávid házának trónjai.
6Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért: „Legyenek nyugalomban, akik szeretnek téged! 7Legyen békesség falaid között, biztonság palotáidban!” 8Testvéreimért és társaimért mondom: „Legyen békesség benned!” 9Atyánk házáért keresem javadat.
