Hangjának mennydörgése
Elihú szíve hevesen dobog a mennydörgéstől. Leírja a havat, a jeget és a felhőket, amelyek Isten parancsára keringenek, fenyítésül vagy szövetséges szeretetből küldve, és megkérdezi, ki tudja-e Jób feszíteni az egeket. Állj meg és gondold meg, mondja, miközben vihar gyülekezik a láthatáron.
37 1„Ettől is remeg a szívem, és kiugrik a helyéből. 2Figyelj jól hangjának mennydörgésére, a morajlásra, amely a szájából tör elő. 3Az egész ég alatt elengedi, és villámát a föld széléig. 4Utána egy hang dörög; fenséges hangján mennydörög, és nem tartja vissza a villámot, amikor hangja hallatszik. 5Isten csodálatosan mennydörög hangjával; nagy dolgokat tesz, amelyeket fel sem foghatunk. 6Mert a hónak ezt mondja: »Hullj a földre!«, a záporesőnek pedig: »Légy hatalmas felhőszakadás!« 7Lepecsételi minden ember kezét, hogy mindenki, akit alkotott, megismerje a művét. a a v7 A „lepecsételi a kezét” héber szólás: Isten vihara megállít minden emberi munkát, hogy az emberek abbahagyják, és észrevegyék, mit cselekszik. 8Akkor a vadak odújukba húzódnak, és barlangjukban maradnak. 9Kamrájából jön a forgószél, és a szétszóró szelektől a hideg. 10Isten leheletétől jég támad, és a széles vizek szilárddá fagynak. 11Nedvességgel terheli meg a sűrű felhőt; a felhők szétszórják villámát. 12Körbe-körbe forognak az ő vezetésével, hogy megtegyék mindazt, amit parancsol nekik a lakott világ színén. 13Akár feddésül, akár a földjéért, akár szövetséges szeretetből, ő idézi elő.
14„Figyelj erre, Jób; állj meg, és gondold meg Isten csodáit. 15Tudod-e, hogyan ad parancsot nekik Isten, és hogyan villantja fel felhőjének villámát? 16Tudod-e, hogyan lebegnek egyensúlyban a felhők, annak csodáit, akinek tökéletes a tudása? 17Te, akinek forró a ruhája, amikor a föld csendben hever a déli szél alatt, 18ki tudod-e vele együtt teríteni az eget, amely kemény, mint az öntött fémből való tükör?
19„Taníts meg minket, mit mondjunk neki; nem tudjuk előadni ügyünket a sötétség miatt. 20Meg kell-e mondani neki, hogy beszélni akarok? Kívánhatja-e bárki, hogy elnyeljék? 21Most pedig senki sem tud a fényre nézni, amikor ragyog az égen, miután a szél átvonult, és megtisztította azt. 22Észak felől arany ragyogás jön; félelmetes fenség veszi körül Istent. 23A Mindenhatót nem érhetjük el; nagy a hatalma, mégis ítéletében és bőséges igazságában nem cselekszik jogtalanul. 24Ezért félik őt az emberek; nem tekint azokra, akik bölcsek a maguk szemében.”
