Atyánk válaszol a forgószélből
Atyánk végre felel, forgószélből, és magyarázatok helyett kérdésekkel. Hol voltál, amikor a földet megalapítottam, amikor a tengert felhőbe pólyáltam? Ki nemzi az esőt, ki eteti az oroszlánokat, ki hallja a holló fiait? Jób szenvedése szóba sem kerül.
38 1Akkor Atyánk így válaszolt Jóbnak a forgószélből: a a v1 Harmincöt fejezeten át Jób barátai egy távoli istenségről vitatkoztak, akit sohasem ismertek Atyaként, most pedig maga Atyánk szól a viharból – szemtől szemben szenvedő gyermekével.
2„Ki az, aki elhomályosítja a tervet tudás nélküli szavakkal? 3Övezd fel derekadat, mint egy férfi; én kérdezlek, és te felelj nekem. 4Hol voltál, amikor a föld alapjait megvetettem? Mondd meg, ha van értelmed! 5Ki szabta meg a méreteit? Hiszen tudod! Vagy ki feszítette ki fölötte a mérőzsinórt? 6Mire bocsátották le a pilléreit, vagy ki helyezte el a sarokkövét, 7amikor a hajnalcsillagok együtt zengtek, és ujjongtak mind a mennyei lények? 8Vagy ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor feltört a méhből, 9amikor a felhőt adtam neki ruhául, és a sűrű homályt pólyául, 10amikor határt szabtam neki, és zárat meg ajtókat állítottam rá, 11és ezt mondtam: »Eddig jöhetsz, de tovább nem; itt álljanak meg büszke hullámaid«? 12Parancsoltál-e valaha a reggelnek, vagy kijelölted-e a hajnal helyét, 13hogy megragadja a föld széleit, és lerázza róla a gonoszokat? 14A föld formát ölt, mint az agyag a pecsét alatt, és vonásai kirajzolódnak, mint a ruha redői. 15A gonoszoktól megvonják világosságukat, és felemelt karjuk összetörik. 16Eljutottál-e a tenger forrásaihoz, vagy jártál-e a mélység rejtekében? 17Feltárultak-e előtted a halál kapui, vagy láttad-e a mély sötétség kapuit? 18Felfogtad-e a föld széles kiterjedését? Mondd meg, ha mindezt tudod! 19Hol van az út a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség lakása, 20hogy elvezethetnéd a maga határába, és ismernéd a házához vezető ösvényeket? 21Hiszen tudod, mert már akkor megszülettél, és nagy a napjaid száma! 22Bejutottál-e a hó tárházaiba, vagy láttad-e a jégeső tárházait, 23amelyeket a nyomorúság idejére tartogatok, a harc és a háború napjára? 24Melyik út vezet oda, ahol a világosság szétoszlik, vagy ahonnan a keleti szél szétterjed a föld fölött? 25Ki vágott csatornát a zúduló esőnek, és utat a mennydörgő viharnak, 26hogy esőt hozzon a földre, ahol senki sem lakik, a pusztára, ahol ember sem él, 27hogy jóltartsa a kopár és puszta vidéket, és füvet sarjasszon a szomjas földön? 28Van-e az esőnek apja? Ki nemzette a harmat cseppjeit? 29Kinek a méhéből jött elő a jég, és ki szülte az ég zúzmaráját, 30amikor a vizek kővé keményednek, és a mélység színe szilárddá fagy? 31Megkötheted-e a Fiastyúk láncait, vagy kibonthatod-e az Orion köteleit? b b v31 A Fiastyúk szorosan összetömörült csillaghalmaz; az Orion feltűnő csillagkép – mindkettő az éjszakai égbolt jól ismert tájékozódási pontja. 32Előhozhatod-e a csillagképeket a maguk idején, vagy vezetheted-e a Medvét a kölykeivel? 33Ismered-e az egek törvényeit? Megszabhatod-e uralmukat a föld fölött? 34Felemelheted-e hangodat a felhőkig, hogy víz áradata borítson el téged? 35Kiküldheted-e a villámokat, hogy útnak induljanak, és jelentsék neked: »Itt vagyunk«? 36Ki helyezett bölcsességet a szívbe, vagy ki adott értelmet az elmének? 37Kinek van bölcsessége, hogy megszámlálja a felhőket? Ki tudja kiönteni az ég vizeskorsóit, 38amikor a por keménnyé tömörül, és a rögök összetapadnak? 39Te ejtesz-e zsákmányt a nőstény oroszlánnak, vagy csillapítod-e az oroszlánkölykök éhségét, 40amikor meglapulnak barlangjaikban, vagy lesben hevernek a sűrűben? 41Ki ad eledelt a hollónak, amikor fiókái hozzám kiáltanak, és eledel híján tévelyegnek?”