Szavak, amelyeket Isten nevében kell szólni

Elihú Isten nevében szól: a nyomorúság tanítás, a fül megnyitása, és Jóbot tágas térre vezethette volna. Aztán hangja csodálatba fordul: ködből lepárolt eső, mennydörgés, célba küldött villám. Isten nagy, és mi nem ismerjük őt.

36. fejezet.

Elihú így folytatta: „Légy egy kis türelemmel, és megmutatom neked, mert van még mit szólni Isten nevében. Messziről hozom a tudásomat, és igaznak vallom Teremtőmet. Mert szavaim valóban nem hamisak; tökéletes tudású az, aki veled van. Íme, Isten hatalmas, mégsem vet meg senkit; hatalmas az értelem erejében. Nem tartja életben a gonoszt, de igazságot szolgáltat a nyomorultaknak. Nem veszi le szemét az igazról; királyok mellé ülteti őket a trónra örökre, és felmagasztalódnak. És ha bilincsbe verik őket, és a nyomorúság kötelékei fogva tartják, akkor megmutatja nekik tetteiket és lázadásaikat, hogy gőgösen viselkedtek. Megnyitja fülüket az intésre, és megparancsolja, hogy térjenek meg a bűntől. Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, jólétben töltik el napjaikat, és éveik kellemesen telnek. De ha nem hallgatnak rá, fegyvertől pusztulnak el, és tudás nélkül halnak meg. A szívükben istentelenek haragot táplálnak; nem kiáltanak segítségért, amikor megkötözi őket. Lelkük ifjúkorban hal meg, és életük a templomi paráznák között ér véget. Megszabadítja a nyomorultat nyomorúsága által, és megnyitja fülét a szenvedésben. Téged is kivont volna a szorongatás torkából tágas, nyílt helyre, ahol nincs szűkösség, és asztalod bőséggel telt volna meg. De a gonoszoknak járó ítélet emészt téged; ítélet és igazságszolgáltatás ragadott meg téged. Vigyázz, hogy a harag gúnyolódásra ne csábítson, és a nagy váltságdíj félre ne vezessen. Megóv-e segélykiáltásod a szorongatástól, vagy erőd minden megfeszítése? Ne vágyódj az éjszaka után, amikor népeket ragadnak el helyükről. Vigyázz, ne fordulj a bűnhöz, mert ezt választottad a nyomorúság helyett. Íme, Isten felséges a hatalmában; ki olyan tanító, mint ő?

„Ki szabta meg neki az útját, vagy ki mondhatja: »Rosszat tettél«? Ne feledd magasztalni a művét, amelyet énekben dicsőítettek az emberek. Minden ember nézte már; messziről látja az emberiség. Íme, Isten nagy, és mi nem ismerjük őt; éveinek száma kikutathatatlan. Mert ő vonja fel a vízcseppeket; esőként szitálnak párájából, amelyet a felhők ontanak, és bőséggel hullatnak az emberekre. Vajon érti-e valaki a felhők terjedését, sátrának mennydörgését? Íme, villámait szórja maga körül, és beborítja a tenger mélyét. Mert ezekkel kormányozza a népeket; bőségesen ad eledelt. Kezét megtölti villámmal, és megparancsolja, hogy célba találjon. Dörgése hírt ad róla; még a jószág is megérzi a közelgő vihart.”