Elihú ismét megszólal

Elihú azzal érvel, hogy az emberi bűn és az emberi jóság semmit sem változtat Istenen, aki magasabb a felhőknél; ezek más embereket érintenek. Az elnyomottak kiáltanak, de senki sem kérdezi, hol van Teremtőjük, aki éneket ad éjszaka. Jób tehát tudás nélkül sokasítja a szavakat.

35. fejezet.

Elihú azután így folytatta: „Ezt igazságosnak tartod? Azt mondod: »Az én igazságom nagyobb, mint Istené.« Mert azt kérdezed: »Mit használ ez neked? Mit nyerek azzal, ha nem vétkezem?« Válaszolok neked, és barátaidnak is veled együtt. Tekints fel az égre, és lásd; nézd a felhőket, amelyek magasabban vannak nálad. Ha vétkezel, mit teszel ellene? És ha sok a lázadásod, mit ártasz neki? Ha igaz vagy, mit adsz neki? Vagy mit kap a kezedből? Gonoszságod csak a hozzád hasonló embert érinti, igazságod pedig csak embertársadat. Az emberek kiáltanak a sok elnyomás súlya alatt; segítségért kiáltanak a hatalmasok karja ellen. De senki sem mondja: »Hol van Isten, az én Teremtőm, aki énekeket ad az éjszakában, aki többre tanít minket a föld állatainál, és bölcsebbé tesz az ég madarainál?« Ott kiáltanak, de nem ad választ a gonoszok gőgje miatt. Bizony, Isten nem hallgat a hiábavaló kiáltásra, a Mindenható nem is figyel rá. Mennyivel kevésbé válaszol hát, amikor azt mondod, hogy nem látod őt — pedig ügyed előtte van, és várnod kell rá. Most pedig, mivel haragja még nem büntetett, és alig vett tudomást az esztelenségről. Jób hiábavaló beszédre nyitja a száját, tudás nélkül szaporítja a szavakat.”