Ézsaiás 5 FHB Father's Heart Bible™

5 ¹Hadd énekeljek most annak, akit szeretek, szerelmesem énekét az ő szőlőjéről. Szerelmesemnek volt egy szőlője egy igen termékeny domboldalon. ²Felásta, megtisztította a kövektől, és nemes vesszőket ültetett bele. Őrtornyot épített a közepén, és borsajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy jó szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt termett.

³„Most pedig, Jeruzsálem lakói és ti, Júda népe, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! ⁴Mit kellett volna még tennem a szőlőmért, amit meg nem tettem benne? Miért termett csak vadszőlőt, amikor azt vártam, hogy jó szőlőt teremjen? ⁵Most pedig hadd mondjam el nektek, mit teszek a szőlőmmel: elveszem a sövényét, és lelegelik; lerombolom a kerítését, és eltapossák. ⁶Pusztasággá teszem; nem metszik, nem kapálják, tövis és gaz veri fel. És megparancsolom a felhőknek, hogy ne hullassanak rá esőt.”

⁷Mert a Seregek Atyja szőlője Izráel háza, és Júda népe az ő kedves ültetvénye. Jogosságra várt, de csak vérontás lett; igazságra, de csak segélykiáltás. ^a a v7 A szőlő példázata Atyánk szívét tárja fel – Izráel nem az ő vállalkozása, hanem az ő szeretett ültetvénye, és a bánat, amely ezt a fejezetet betölti, egy Atya bánata, akinek a szeretetét elutasították.

Jaj a földéheseknek

⁸Jaj azoknak, akik házat ragasztanak a házhoz, és mezőt csatolnak a mezőhöz, míg már hely sem marad, és ti laktok egyedül az ország közepén.

⁹A fülem hallatára esküdött meg a Seregek Atyja: „Bizony, sok ház pusztává lesz, a nagyok és szépek lakó nélkül maradnak.

¹⁰Mert tíz hold szőlő csak mintegy hat gallon bort terem, és tíz kosárnyi vetőmag csak egy kosár gabonát terem.”

¹¹Jaj azoknak, akik korán reggel kelnek, hogy részegítő ital után fussanak, akik késő estig elidőznek, míg a bor fölhevíti őket. ¹²Lakomáikon lant és hárfa, dob és fuvola és bor szól, de nem törődnek Atyánk tetteivel, és nem látják kezének munkáját. ¹³Ezért fogságba megy népem, mert nincs benne ismeret; előkelői éhen pusztulnak, és a köznép szomjúságtól eped. ¹⁴Ezért a holtak hazája kitátotta torkát, és mérhetetlenül fölnyitotta a száját, oda lesz pompája és tömege, zsivaja és mind, aki benne vigad. ¹⁵Így megalázkodik az ember, és porba hull mindenki, és lesütik a gőgösök büszke szemét. ¹⁶De a Seregek Atyja fölmagasztaltatik a jogosságban, és a mi szent Atyánk szentnek bizonyul az igazságban. ¹⁷Akkor bárányok legelnek ott, mint a maguk legelőjén, és jövevények táplálkoznak a gazdagok romjai közt.

¹⁸Jaj azoknak, akik a hazugság kötelein vonszolják gonoszságukat, és mintegy szekérkötélen a bűnt, ¹⁹akik ezt mondják: „Siessen, végezze gyorsan a munkáját, hadd lássuk! Közeledjék és jöjjön el Izráel Szentjének terve, hadd ismerjük meg!” ^b b v19 Az „Izráel Szentje” Ézsaiás jellegzetes neve Atyánkra – több mint huszonötször fordul elő ebben a próféciában. Még a gúnyolódók ajkán is azt nevezi meg, aki egy olyan néphez kötötte magát, amelyet nem hajlandó elhagyni.

²⁰Jaj azoknak, akik a rosszat jónak mondják, és a jót rossznak, akik a sötétséget világosságnak mondják, és a világosságot sötétségnek, akik a keserűt édesnek mondják, és az édeset keserűnek. ²¹Jaj azoknak, akik bölcsek a maguk szemében, és okosak a maguk ítélete szerint. ²²Jaj azoknak, akik hősök a borivásban, és bajnokok a részegítő ital keverésében, ²³akik megvesztegetésért fölmentik a bűnöst, és megfosztják jogától az ártatlant.

²⁴Ezért, ahogyan a tűz nyelve megemészti a tarlót, és a száraz fű összezsugorodik a lángban, úgy rothad el a gyökerük, és száll föl a viráguk, mint a por; mert megvetették a Seregek Atyja tanítását, és megutálták Izráel Szentjének beszédét. ²⁵Ezért föllángolt Atyánk haragja népe ellen, kinyújtotta ellenük a kezét, és lesújtott rájuk. Megremegtek a hegyek, és holttestük szemétként hevert az utcákon. Mindezzel nem múlt el a haragja, keze még mindig ki van nyújtva.

²⁶Jelt emel a nemzeteknek, a távoliaknak, és füttyent nekik a föld széléről, és azok gyorsan, sebesen jönnek. ²⁷Nincs köztük fáradt vagy botladozó, egy sem szunnyad vagy alszik; nem oldódik meg öv a derekukon, nem szakad el sarujuk szíja. ²⁸Nyilaik élesek, és minden íjuk fölajzva; lovaik patája kovakőnek tűnik, és kerekük forgószélnek. ²⁹Ordításuk olyan, mint az oroszláné; úgy ordítanak, mint az oroszlánkölykök. Morognak, megragadják és elhurcolják a zsákmányt, és senki sem menti meg az áldozatot. ³⁰Azon a napon úgy morognak fölötte, mint a tenger morajlása. És ha valaki végigtekint a földön, csak sötétség és nyomorúság van; még a világosságot is elsötétítik a fellegei.