Ézsaiás látja a trónt
Ézsaiás Uzzijjá halálának évében trónján ülni látja Atyánkat, és saját tisztátalan ajkai miatt elveszettnek érzi magát, amíg egy oltárról vett parázs meg nem érinti azokat. Még azelőtt jelentkezik, hogy hallaná a megbízatást: szóljon olyan néphez, amely nem fog megérteni, amíg a városok üresen nem állnak. Csak egy tönk marad.
6 1Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzzijjá király, láttam az Úr Jézust egy magas és felemelt trónon ülni, és palástjának szegélye betöltötte a templomot. a a v1 János apostol elmondja nekünk, hogy Ézsaiás Jézus dicsőségét látta – János 12:41. 2Fölötte szeráfok álltak, mindegyiknek hat szárnya volt: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. 3Így kiáltottak egymásnak: „Szent, szent, szent Atyánk, a Fiú és a Szentlélek, a mennyei seregek Ura; dicsősége betölti az egész földet.” b b v3 A szeráfok háromszoros »szent« kiáltását a keresztény hagyomány a Szentháromság egy Isten imádásaként hallja. Az Újszövetség megnevezi e trónlátomás mindegyik személyét: Jézust (János 12:41), a Szentlelket (ApCsel 28:25) és az Atyát – ahogy János párhuzamos látomása is visszhangozza (Jel 4:8).
4Hangjuk hallatán megremegtek a küszöbök alapjai, és a házat betöltötte a füst. 5Ekkor ezt mondtam: „Jaj nekem, elvesztem! Tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom – mégis szemem látta a Királyt, Jézust, az egész mennyei seregek Urát!”
6Ekkor odarepült hozzám az egyik szeráf, kezében izzó parázzsal, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7Megérintette vele a számat, és ezt mondta: „Íme, ez megérintette ajkadat: bűnöd eltávozott, és vétked engesztelést nyert.”
8Ekkor hallottam Urunk, Jézus hangját, amint ezt mondta: „Kit küldjek el? Ki megy el értünk?” Én ezt mondtam: „Itt vagyok, engem küldj!”
9Ő ezt mondta: „Menj, és mondd ezt a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek; látván lássatok, de ne ismerjetek fel semmit!«” 10„Tedd kövérré ennek a népnek a szívét, tedd nehézzé a fülét, és zárd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!”
11Ekkor megkérdeztem: „Meddig tart ez, Úr Jézus?” Ő így felelt: „Amíg el nem pusztulnak a városok, és lakatlanok nem lesznek, amíg a házak ember nélkül nem maradnak, és a föld teljesen pusztává nem lesz,
12„amíg Atyánk messzire nem küldi a népet, és nagy pusztaság nem borítja a földet. c c v12 Jézus a trónon itt Atyánkat nevezi meg – ugyanannak az Istennek egy másik személyét nevezve meg, aki száműzetésbe küldi a népet. 13És ha egytized rész marad is meg benne, az is elpusztul a tűzben – mint a terebintus vagy a tölgyfa, amelynek megmarad a csonkja, amikor kivágják. A szent mag a gyökércsonkja.” d d v13 A terebintus nagy, terebélyes fa – a tölgyhöz hasonló –, amely széles csonkot hagy maga után, ha kivágják.
