Két király vonul Jeruzsálem ellen
Két király vonul Jeruzsálem ellen, és Áház szíve úgy remeg, mint a fák a szélben. Ézsaiás elhozza Atyánk szavát, hogy az összeesküvés nem áll meg, és bármilyen jelet felajánl neki. Áház kegyességet színlelve elutasítja, így a jel mégis eljön — Immánuel.
7 1Áház, Jótám fia, Uzzijá unokája, Júda királya idejében Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya felvonult Jeruzsálem ellen, hogy megostromolja, de nem tudta legyőzni. 2Amikor Dávid házához eljutott a hír: „Arám szövetségre lépett Efraimmal”, megremegett Áház és népe szíve, ahogy az erdő fái remegnek a szélben.
3Akkor Atyánk ezt mondta Ézsaiásnak: „Menj ki Áház elé fiaddal, Seár-Jásúbbal, a felső tó vízvezetékének végéhez, a Kalló mezeje felé vivő útra, a a v3 A Seár-Jásúb név jelentése: „egy maradék megtér” – a fiú neve maga is a remény üzenete volt, amelyet egy rettegő királyhoz vittek. 4és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugodt, ne félj, és ne csüggedj el e két füstölgő, üszkös fadarab miatt, Recín, Arám és Remaljá fiának izzó haragja miatt. 5Mivel Arám gonoszat tervelt ellened Efraimmal és Remaljá fiával együtt, és ezt mondták:
6»Vonuljunk fel Júda ellen, rémítsük meg, hasítsuk ketté magunknak, és tegyük királyává Tábeal fiát!« 7ezt mondja Uralkodó Atyánk: Nem marad fenn, és nem következik be. 8Mert Arám feje Damaszkusz, Damaszkusz feje pedig Recín. Hatvanöt éven belül összetörik Efraim – nem lesz többé nép. 9Efraim feje Samária, Samária feje pedig Remaljá fia. Ha nem hisztek szilárdan, egyáltalán nem maradtok meg.”
Atyánk újra szól Áházhoz
10Atyánk újra szólt Áházhoz, és ezt mondta:
11„Kérj magadnak jelet Atyádtól! Legyen mély, mint a sír, vagy magas, mint az ég.”
12Áház azonban ezt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem Atyánkat.”
13Ekkor Ézsaiás így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég, hogy embereket fárasztotok? Atyámat is fárasztanotok kell? 14Ezért maga Uralkodó Atyánk ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuélnak nevezi el. b b v14 Máté ezt a próféciát közvetlenül Jézusra vonatkoztatja, aki a szűz Máriától született (Mt 1,22-23). Az „Immánuél” jelentése: „Velünk az Isten” – Atyánk közeledik hozzánk a Fiában. 15Vajat és mézet eszik majd addigra, mire megtanulja elvetni a rosszat és a jót választani. 16Mielőtt még a fiú megtanulná elvetni a rosszat és a jót választani, pusztává lesz az a föld, amelynek két királyától rettegsz.
17Atyánk olyan napokat hoz rád, népedre és atyád házára, amilyenek nem voltak azóta, hogy Efraim elszakadt Júdától – elhozza Asszíria királyát.
18Azon a napon Atyánk odafüttyenti a legyet Egyiptom távoli folyóágaitól, és a méhet Asszíria földjéről, 19és mind eljönnek, és letelepednek a meredek szakadékokban és a sziklahasadékokban, minden tüskebokron és minden itatónál.
20Azon a napon Uralkodó Atyánk leborotválja – az Eufráteszen túlról bérelt borotvával, Asszíria királyával – a fej és a láb szőrét, és a szakállt is eltávolítja. 21Azon a napon egy ember életben tart egy üszőt és két juhot, 22és a bőséges tej miatt vajat eszik; aki csak megmarad a földön, mind vajat és mézet eszik.
23Azon a napon minden hely, ahol ezer ezüstpénzt érő ezer szőlőtő volt, tövissé és tüskebokorrá lesz. 24Nyíllal és íjjal járnak oda az emberek, mert tüskebokor és tövis lesz az egész föld. 25A hegyekre, amelyeket egykor kapával műveltek, nem mész föl többé a tüskebokrok és a tövisek miatt; marhák legelőjévé és juhok taposóföldjévé lesznek.”