Vedd el a gyalázatunkat
Hét asszony könyörög majd egy férfinak a nevéért, csak hogy gyalázatuk elmúljon. Mégis a Jeruzsálemben megmaradtakat szentnek nevezik, vérfoltjaikat lemossák, és Atyánk felhőt és tüzet terít Sion fölé — valódi menedéket hőség és vihar ellen.
4 1Azon a napon hét asszony ragad meg egy férfit, és ezt mondja: „A magunk kenyerét esszük, és a magunk ruhájába öltözünk, csak hadd viseljük a nevedet! Vedd el a gyalázatunkat!”
A Sarjadék, szép és dicsőséges
2Azon a napon Atyánk Sarjadéka szép és dicsőséges lesz, a föld gyümölcse pedig Izráel megmenekültjeinek büszkesége és dísze lesz. a a v2 A Sarjadék olyan név, amelyet Atyánk Jézusra használ, Dávid megígért leszármazottjára – ugyanaz a cím, amelyet később Jeremiásnál és Zakariásnál is megkap. 3Aki pedig megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, azt szentnek fogják nevezni – mindenkit, akit feljegyeztek az életre Jeruzsálemben, 4amikor a mindenható Atya lemosta Sion leányainak szennyét, és leöblítette Jeruzsálem vérfoltjait a belsejéből az ítélet lelkével és a tűz lelkével. 5Akkor Atyánk megteremt a Sion-hegy egész térsége fölött és gyülekezetei fölött nappal felhőt és füstöt, éjjel pedig ragyogó, lángoló tüzet; mert az egész dicsőség fölött oltalom lesz. 6Sátor lesz az, hogy árnyékot adjon nappal a hőség ellen, és menedék és rejtekhely a vihar és eső elől.
