Amikor minden támaszt elvesznek

Júda elveszíti azokat, akik összetartják a társadalmat, és senki sem akarja vezetni a romokat. Atyánk pert indít a vének ellen, akik a szegények arcát őrölték. A város díszeit tételesen felsorolja, aztán leszaggatja. A végén a földön ül.

3. fejezet.

Mert íme – a mennyei seregek Atyja megfosztja Jeruzsálemet és Júdát minden támasztól és ellátástól: a kenyér egész készletétől és a víz egész készletétől, a hőstől és a katonától, a bírótól és a prófétától, a jövendőmondótól és a véntől, az ötven ember parancsnokától és a tekintélyes embertől, a tanácsadótól, a gyakorlott mesterembertől és a ravasz varázslótól.

„Gyermekeket teszek elöljáróikká, és gyermeki szeszély uralkodik rajtuk.

A nép elnyomja majd egymást, mindenki a felebarátja ellen; a fiatal az öreg ellen támad, a lenézett pedig a tekintélyes ellen.” Megragadja valaki a testvérét apja házában, és ezt mondja: „Van köpenyed – légy a vezetőnk; vedd kézbe ezt a romhalmazt!” De azon a napon így kiált fel: „Nem vagyok gyógyító! Nincs kenyér és nincs köpeny a házamban – nem tesztek engem a nép vezetőjévé.” Mert megbotlott Jeruzsálem, és elesett Júda, mert szavaik és tetteik Atyánk ellen irányulnak, dacolva dicsőséges jelenlétével. Arcuk tekintete tanúskodik ellenük; bűnükkel kérkednek, mint Sodoma – nem titkolják. Jaj nekik, mert ők maguk hozták magukra a bajt! Mondjátok az igaznak, hogy jó dolga lesz, mert tettei gyümölcsét fogja enni. Jaj a gonosznak! Rosszul megy majd a sora, mert keze tetteit visszafizetik neki. Népem – gyermekek sanyargatják, és asszonyok uralkodnak rajta. Népem, vezetőid tévútra visznek, és elnyelték az utat, amelyen járnod kellene.

Atyánk előáll, hogy pert indítson; feláll, hogy megítélje a népeket.

Atyánk perbe száll népe véneivel és elöljáróival: „Ti dúltátok fel a szőlőt; a szegényektől rabolt zsákmány a házaitokban van. Mit képzeltek, hogy összezúzzátok népemet, és a szegények arcát tapossátok?” – így szól a mennyei seregek Atyja.

Atyánk ezt mondta: „Mivel Sion leányai gőgösek – nyújtott nyakkal járnak és kacsingató szemmel, apró, szapora léptekkel tipegnek, és csörgetik a bokaláncaikat a lábukon, ezért a mindenható Atya varral veri meg Sion leányainak fejét, és Atyánk fedetlenné teszi a homlokukat.”

Azon a napon a mindenható Atya elveszi ékességeiket: a bokaláncokat, a fejpántokat, a holdacska alakú díszeket, a fülbevalókat, a karkötőket, a fátylakat, a fejdíszeket, a lábláncokat, az öveket, az illatszeres üvegcséket, az amuletteket, a pecsétgyűrűket, az orrkarikákat, az ünnepi ruhákat, a palástokat, a köpenyeket, az erszényeket, a kézitükröket, a finom gyolcsruhákat, a turbánokat és a kendőket.

Akkor illatszer helyett bűz lesz; öv helyett kötél; gondosan rendezett haj helyett kopaszság; finom ruha helyett durva szövetből való gúnya; szépség helyett megbélyegzés. Férfiaid kard által esnek el, harcosaid a csatában. Kapui gyászolnak és jajgatnak; kifosztottan ül majd a földön.