Az élvezet próbája

A Prédikátor kipróbál mindent, amit pénzen építeni lehet, házakat, szőlőket, kerteket, énekeseket, kincset, és az élvezetet is, a teljesítményt is üresnek találja, hiszen a bölcs ugyanúgy meghal, mint a bolond, és egy örökös mindent elherdálhat. Ami marad, az evés, ivás és munka, Isten kezéből adva.

2. fejezet.

Szívemben ezt mondtam: „Jöjj, megpróbállak az élvezettel, élvezd a jót!” De ez is mulandó volt. A nevetésről ezt mondtam: „Őrültség”, az élvezetről pedig: „Mit ér?”

Azt kutattam szívemben, hogyan vidíthatnám fel testemet borral — miközben szívem még bölcsességgel vezetett —, és hogyan ragadhatnám meg a balgaságot, amíg meg nem látom, mi jó az embereknek, amit tehetnek az ég alatt életük néhány napján. Nagy dolgokba fogtam: házakat építettem magamnak, és szőlőket ültettem. Kerteket és ligeteket csináltam magamnak, és mindenféle gyümölcsfát ültettem beléjük. Víztárolókat készítettem magamnak, hogy öntözzem a sarjadó fák erdejét. Vásároltam rabszolgákat és rabszolganőket, és házamban születettek is voltak. Nagyobb marha- és juhnyájaim voltak, mint bárkinek, aki előttem élt Jeruzsálemben. Ezüstöt és aranyat gyűjtöttem magamnak, királyok és tartományok kincsét. Szereztem énekeseket és énekesnőket, és a férfiak gyönyörűségét: sok ágyast. Így naggyá lettem, nagyobbá mindazoknál, akik előttem éltek Jeruzsálemben, és bölcsességem megmaradt velem. Amit csak megkívánt a szemem, nem tagadtam meg tőle. Semmi örömtől sem fosztottam meg szívemet, mert szívem örült minden munkámnak, és ez volt a jutalmam minden fáradozásomért. Majd szemügyre vettem minden művemet, amit kezem alkotott, és a fáradságot, amelyet rászántam, és íme, mind mulandó volt, a szél kergetése; semmi haszon nincs a nap alatt.

Bölcsesség és balgaság

Azután a bölcsesség, az őrültség és a balgaság vizsgálatára fordultam. Mert mit tehet a király utóda? Csak azt, amit már megtettek. Láttam, hogy a bölcsességnek nagyobb haszna van, mint a balgaságnak, ahogyan a világosságnak nagyobb, mint a sötétségnek. A bölcsnek szeme van a fején, de a bolond a sötétségben jár. Mégis felismertem, hogy ugyanaz a sors éri mindnyájukat. ^a Akkor ezt gondoltam szívemben: „A bolond sorsa engem is utolér. Miért voltam hát olyan nagyon bölcs?” És úgy döntöttem, hogy ez is mulandó. A bölcsre éppúgy nem emlékeznek sokáig, mint a bolondra, mert az eljövendő napokban mindkettőt elfelejtik. Hogyan is halhat meg a bölcs éppúgy, mint a bolond! Ezért meggyűlöltem az életet, mert nyomasztott a munka, amelyet a nap alatt végeznek; mind mulandó, a szél kergetése.

A fáradság, amely idegenre marad

Meggyűlöltem minden fáradozásomat, amellyel fáradtam a nap alatt, mert ott kell hagynom annak, aki utánam jön. Ki tudja, bölcs lesz-e vagy bolond? Mégis ő rendelkezik majd mindazzal, amiért fáradoztam és bölcsen munkálkodtam a nap alatt. Ez is mulandó.

Ezért kétségbeesésre adtam a szívemet minden fáradozás miatt, amellyel fáradtam a nap alatt. Mert van ember, aki bölcsességgel, tudással és ügyességgel dolgozik, mégis olyannak kell átadnia mindenét, aki nem fáradt érte. Ez is mulandó, nagy baj. Mert mi haszna van az embernek minden fáradozásából és szíve törekvéséből, amellyel fárad a nap alatt? Hiszen minden napja fájdalmat hoz, munkája bosszúságot; még éjjel sem nyugszik meg az elméje. Ez is mulandó. Nincs jobb az embernek, mint hogy egyék, igyék, és élvezze munkáját. Láttam, hogy ez is Isten kezéből való, mert ki ehet és ki élvezhet bármit is nélküle? Mert annak az embernek, aki kedves előtte, Isten bölcsességet, tudást és örömet ad, a vétkesnek pedig azt a feladatot adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán annak adja, aki kedves Isten előtt. Ez is mulandó, a szél kergetése.