A Prédikátor szól
A Prédikátor könyve értelmet keres „a nap alatt”, és erről a földhöz kötött nézőpontról a Prédikátor Istent távolinak és kifürkészhetetlennek látja: egyszerűen Istennek nevezi, ritkán Atyának. Ujjlenyomatai mégis mindenütt ott vannak: a hétköznapi élet minden jó ajándéka az ő kezéből származik.
1 1A Prédikátor szavai, Dávid fiáé, aki Jeruzsálem királya volt. a a v1 A Prédikátor könyve Kóhelet végrendelete – ez a név »a Prédikátort« vagy »azt, aki gyülekezetet gyűjt« jelenti. A könyv egészében Kóhelet távoli istenségként beszél Istenről, és soha nem nyúl a bensőséges »Atya« névhez. A könyv megőrzi a »nap alatt« élt élet őszinte kimerültségét – Atyánk kinyilatkoztatott közelsége nélkül. Jézus azért jön, hogy közel hozza az Atyát (Jn 14,9). 2„Merőben mulandó” – mondja a Prédikátor – „merőben mulandó! Minden mulandó.”
3Mi haszna van az embernek minden fáradságából, amellyel vesződik a nap alatt? 4Nemzedék megy, nemzedék jön, de a föld örökké megmarad. 5A nap fölkel, és a nap lemegy, majd siet vissza arra a helyre, ahol fölkel. 6A szél dél felé fúj, majd észak felé fordul; körbe-körbe jár, és újra meg újra visszatér körforgásában. 7Minden patak a tengerbe fut, a tenger mégsem telik meg soha; a patakok visszatérnek forrásukhoz, és újra folynak. 8Minden dolog fárasztó, több, mint amit bárki ki tudna mondani; a szem nem elégszik meg a látással, és a fül nem telik be a hallással. 9Ami volt, az lesz, és ami történt, az fog történni; nincs semmi új a nap alatt. 10Van-e bármi, amire rámutathat valaki, és ezt mondhatja: „Nézd, ez új”? Hiszen már megvolt a korszakokban, amelyek előttünk voltak. 11Nincs emlékezés azokról, akik előttünk éltek, és azokra, akik még ezután jönnek, szintén nem fognak emlékezni azok, akik majd követik őket.
Salamon keresése
12Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben. 13Arra adtam a szívemet, hogy bölcsességgel kutassak és vizsgáljak meg mindent, ami az ég alatt történik – nyomorúságos feladat ez, amelyet Isten adott az embernek, hogy azzal küszködjön. 14Láttam minden tettet, amelyet a nap alatt visznek véghez, és íme – minden mulandó, csak hajsza a szél után. 15Ami görbe, azt nem lehet egyenessé tenni, és ami hiányzik, azt nem lehet megszámolni. 16Ezt mondtam magamban: „Nézd, naggyá lettem, és több bölcsességre tettem szert, mint mindazok, akik előttem uralkodtak Jeruzsálem fölött; a szívem sok bölcsességet és tudást látott.” 17Arra adtam az elmémet, hogy megismerjem a bölcsességet, meg az esztelenséget és az ostobaságot; de megtudtam, hogy ez is hajsza a szél után. 18Mert a sok bölcsességben sok bánat van, és aki gyarapítja tudását, fájdalmát is gyarapítja.
