Cselekedetek 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Első könyvemben, Teofil, mindarról írtam, amit Jézus tenni és tanítani kezdett, ²egészen addig a napig, amelyen felvitetett, miután a Szentlélek által parancsokat adott az apostoloknak, akiket kiválasztott. ³Szenvedése után sok bizonyítékkal megmutatta nekik, hogy él; negyven napon át megjelent nekik, és Atyánk országáról beszélt. ^a a v3 Az ország, amelyről Jézus tanított, Atyánk uralma, amely betör a világba – ugyanez az uralom az, amely alatt élni és amelyet hirdetni hívta a tanítványait.

⁴Amikor velük volt, megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várják meg Atyám ígéretét – „amelyről” – mondta – „hallottatok tőlem; ⁵mert János vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel kereszteltettek meg.”

⁶Amikor tehát együtt voltak, megkérdezték tőle: „Uram, most állítod helyre a királyságot Izráelnek?”

⁷Ő ezt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy tudjátok az időket vagy az alkalmakat, amelyeket Atyám a saját hatalmába helyezett. ⁸De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erőt kaptok, hogy tanúim legyetek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld legvégső határáig.”

⁹Miután ezeket mondta, szemük láttára felemeltetett, és egy felhő eltakarta őt a szemük elől. ¹⁰Amint távozása közben az égre szegezték tekintetüket, egyszerre két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. ¹¹Ezt mondták: „Galileai férfiak, miért néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el ismét, ahogyan láttátok őt a mennybe menni.”

A helyére választott tanú

¹²Ekkor visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyének nevezett hegyről, amely Jeruzsálem közelében, mintegy fél mérföldnyire van. ¹³Amikor bementek, felmentek a felső szobába, ahol tartózkodni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, Simon, a zélóta, és Júdás, a Jakab fia. ¹⁴Ezek mindnyájan egy szívvel, kitartóan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és Jézus testvéreivel együtt.

¹⁵Azokban a napokban Péter felállt a testvérek körében – mintegy százhúszan voltak együtt –, és ezt mondta: ¹⁶„Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek előre megmondott Dávid szája által Júdásról, aki azoknak a vezetője lett, akik elfogták Jézust. ¹⁷Mert közénk tartozott, és részt nyert ebből a szolgálatból.” ¹⁸(Ez az ember a gonoszsága jutalmából mezőt szerzett, azután fejjel előre lezuhant, középen kettéhasadt, és minden belső része kiomlott. ¹⁹Ezt megtudta Jeruzsálem minden lakója, úgyhogy azt a mezőt a maguk nyelvén Akeldamának nevezték el, ami azt jelenti: Vérmező.). ²⁰„Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: »Legyen a szállása pusztává, és ne lakjék benne senki«, és: »Más vegye át a tisztségét.«

²¹Szükséges tehát, hogy azok közül a férfiak közül, akik mindvégig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, ²²János keresztségétől egészen addig a napig, amelyen felvitetett tőlünk – ezek közül valaki velünk együtt tanúja legyen az ő feltámadásának.”

²³Előállítottak tehát kettőt: Józsefet, akit Barsabbásnak hívtak, és akit Jusztusznak is neveztek, valamint Mátyást. ²⁴Majd így imádkoztak: „Uram, Jézus, aki ismered minden ember szívét, mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad, ^b b v24 Az apostolok Jézushoz imádkoznak – ő választotta ki az eredeti tizenkettőt, és most is tudja, kit választ Júdás helyére. Egyedül ő az apostoli elhívás Ura. ²⁵hogy elfoglalja ebben a szolgálatban és apostolságban azt a helyet, amelyet Júdás elhagyott, hogy a maga helyére jusson. ²⁶Sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett; őt pedig a tizenegy apostol közé számították.” ^c c v26 A sorsvetés ősi gyakorlat volt – hasonló a szalmaszálhúzáshoz –, amellyel Istenre bízták a döntést.