Atyánk kitölti a Lelkét

Szél, tűz, és Jézus barátai hirtelen olyan nyelveken beszélnek, amelyeket sosem tanultak, ahogy Atyánk kitölti Lelkét. A zarándokok a saját nyelvüket hallják; egyesek részegségre gyanakszanak. Péter Jóelből és Dávidból magyarázza meg, háromezren megkeresztelkednek, és elkezdenek mindenükön osztozni.

2. fejezet.

Amikor elérkezett a pünkösd napja, mindnyájan együtt voltak egy helyen. ^a Hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd lángnyelvekhez hasonló, szétoszló valami jelent meg előttük, és leszállt mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.

Abban az időben az ég alatt minden nemzetből való kegyes zsidók laktak Jeruzsálemben. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és megzavarodott, mert mindenki a maga nyelvén hallotta beszélni őket. Megdöbbentek és elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Nem Galileából valók-e mindnyájan, akik itt beszélnek? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbiának Ciréné körüli részein, meg a Rómából ide költözöttek, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek Atyánk nagyságos tetteiről!” Mindnyájan megdöbbentek, és tanácstalanul kérdezgették egymástól: „Mit jelent ez?” Mások azonban gúnyolódva ezt mondták: „Édes bortól részegedtek meg.”

Péter hirdeti a feltámadt Urat

Péter azonban előállt a tizeneggyel, felemelte a hangját, és így szólt hozzájuk: „Júdea férfiai, és Jeruzsálem minden lakója! Vegyétek ezt tudomásul, és figyeljetek szavaimra! Nem részegek ezek, ahogyan gondoljátok, hiszen még csak reggel kilenc óra van. ^b Hanem ez az, amiről Jóel próféta szólt:

»Az utolsó napokban – így szól Atyánk – kitöltök Lelkemből minden emberre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. Még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és prófétálni fognak. Csodákat teszek fenn az égen, és jeleket lenn a földön: vért, tüzet és füstgomolyagot. A nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úr nagy és dicsőséges napja. Aki pedig segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«”

„Izráel férfiai, halljátok meg ezeket a szavakat! A názáreti Jézust, azt a férfit, akiről Atyánk tett bizonyságot előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket Atyánk vitt véghez általa közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, őt, aki Atyánk elhatározott döntése és előre tudása szerint adatott oda, ti a gonoszok keze által keresztre feszítettétek és megöltétek. Atyánk azonban feltámasztotta őt, és feloldotta a halál fájdalmait, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa. Mert ezt mondja róla Dávid: »Mindenkor magam előtt láttam Atyánkat, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak.« Ezért örvendezett a szívem, és ujjongott a nyelvem, sőt testem is reménységben fog nyugodni. Mert nem hagyod lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy Szented romlást lásson. Megismertetted velem az élet útjait, betöltesz engem örömmel a te színed előtt.”

„Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt és eltemették, sírja is nálunk van mind a mai napig. De próféta volt, és tudta, hogy Atyánk esküvel fogadta meg neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előre látta és megmondta a Krisztus feltámadását, hogy nem marad a sírban, és teste sem lát romlást. Ezt a Jézust támasztotta fel Atyánk, és ennek mi mindnyájan tanúi vagyunk. Miután tehát Atyánk jobbjára emeltetett, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amit ti most láttok és hallotok.

Mert nem Dávid ment fel a mennybe, hiszen ő maga mondja: »Ezt mondta Atyánk az én Uramnak: Ülj a jobbom felől, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává nem teszem.«”

„Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Atyánk Úrrá és Krisztussá tette őt: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”

Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”

Péter így válaszolt nekik: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, sőt mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magához az Úr, a mi Atyánk.” Még más szavakkal is figyelmeztette és biztatta őket: „Szabaduljatok meg ettől az elfajult nemzedéktől!” Akik pedig hallgattak a szavára, megkeresztelkedtek, és azon a napon mintegy háromezer ember csatlakozott hozzájuk.

Élet Atyánk családjaként

Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban és a mélységes közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és sok csoda és jel történt az apostolok által. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, és szétosztották mindenkinek, ahogyan éppen szüksége volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel-lélekkel voltak a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel fogyasztották el az ételt, dicsérték Atyánkat, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a közösséget az üdvözülőkkel.