Dávid háza megerősödik
Ahogy Saul háza gyengül, Abnért egy ágyas miatt vádolják. Ekkor Dávidhoz pártol, hogy neki adja a királyságot, amelyet Atyánk esküvel ígért, és magával hozza Izráelt. Joáb Aszáélért bosszút állva a kapuban meggyilkolja Abnért. Dávid a gyászmenetben a koporsó mögött halad, böjtöl és gyászol, hogy mindenki tudja: nem volt része a dologban.
3 1Sokáig tartott a háború Saul háza és Dávid háza között. Dávid egyre erősödött, Saul háza pedig egyre gyengült. 2Dávidnak fiai születtek Hebrónban. Elsőszülöttje Amnón volt, akinek anyja a jezréeli Ahinóam; 3második Kileáb, a karmeli Nábál özvegyétől, Abigailtól; harmadik Absolon, Maakának, Talmaj gesúri király lányának a fia; 4negyedik Adónijjá, Haggít fia; ötödik Sefatjá, Abítal fia; 5hatodik pedig Jitreám, Dávid feleségétől, Eglától. Ezek Dávid fiai, akik Hebrónban születtek.
Abnér csatlakozik Dávidhoz
6Amíg tartott a háború Saul háza és Dávid háza között, Abnér egyre jobban megerősítette helyzetét Saul házában. 7Saulnak volt egy másodfelesége, név szerint Ricpá, Ajjá lánya. Ísbóset ezt mondta Abnérnak: „Miért háltál apám másodfeleségével?”
8Abnér nagyon megharagudott Ísbóset szavaiért, és ezt mondta: „Hát kutyafej vagyok én, aki Júdához húz? Mind a mai napig hűséggel bánok apádnak, Saulnak a házával, testvéreivel és barátaival, és nem adtalak Dávid kezébe. Te pedig most emiatt az asszony miatt vádolsz engem! a a v8 A „kutyafej” ősi szitokszó volt, amely értéktelen árulót vagy ellenséget jelentett. 9Úgy bánjon Atyánk Abnérral, most és ezután is, ha nem úgy cselekszem Dáviddal, ahogyan Atyánk megesküdött neki, 10hogy elveszi a királyságot Saul házától, és felállítja Dávid trónját Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig.”
11Ísbóset egyetlen szót sem tudott többé felelni Abnérnak, mert félt tőle.
12Abnér követeket küldött Dávidhoz a maga nevében, ezt üzenve: „Kié az ország? Köss velem szövetséget, és az én kezem veled lesz, hogy egész Izráelt hozzád térítsem.”
13Dávid így felelt: „Jó, szövetséget kötök veled. De egyvalamit kérek tőled: ne kerülj a színem elé, csak ha előbb elhozod Míkalt, Saul lányát, amikor eljössz.” 14Dávid követeket küldött Ísbósethez, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Add vissza feleségemet, Míkalt, akit száz filiszteus előbőréért jegyeztem el magamnak.”
15Ísbóset érte küldött, és elvétette férjétől, Paltíeltől, Lais fiától. 16A férje elment vele, és végig sírva követte egészen Bahúrimig. Ekkor Abnér ezt mondta neki: „Menj vissza!” És ő visszament.
17Abnér így szólt Izráel véneihez: „Már régóta kívántátok, hogy Dávid legyen a királyotok. 18Most hát cselekedjetek, mert Atyánk ezt ígérte Dávidnak: »Szolgám, Dávid keze által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok és minden ellenségük kezéből.«”
19Abnér Benjáminnal is beszélt, majd elment Hebrónba, hogy elmondja Dávidnak mindazt, amiben Izráel és Benjámin egész háza megegyezett. 20Amikor Abnér húsz emberrel megérkezett Dávidhoz Hebrónba, Dávid lakomát rendezett Abnérnak és embereinek. 21Abnér ezt mondta Dávidnak: „Hadd induljak el, hogy összegyűjtsem egész Izráelt az én uramhoz, a királyhoz, hogy szövetséget kössenek veled, és uralkodhass mindazon, amit a szíved kíván.” Dávid ezután elbocsátotta Abnért, és ő békével távozott.
Jóáb meggyilkolja Abnért
22Éppen akkor tértek vissza Dávid szolgái és Jóáb egy portyáról, sok zsákmánnyal. Abnér azonban már nem volt Dávidnál Hebrónban, mert Dávid elbocsátotta, és ő békével elment. 23Amikor Jóáb egész seregével megérkezett, jelentették neki: „Abnér, Nér fia a királyhoz jött, az pedig elbocsátotta, és ő békével távozott.”
24Jóáb ekkor a királyhoz ment, és ezt mondta: „Mit tettél? Hiszen Abnér eljött hozzád! Miért bocsátottad el, hogy most már elmehetett? 25Tudod jól, hogy Abnér, Nér fia azért jött, hogy rászedjen téged, hogy kifürkéssze minden lépésedet, és megtudja mindazt, amit teszel.”
26Amikor Jóáb kijött Dávidtól, követeket küldött Abnér után, akik visszahozták őt a szirai kúttól. Dávid azonban semmit sem tudott erről. 27Amikor Abnér visszatért Hebrónba, Jóáb félrevonta a kapu belsejében, mintha négyszemközt akarna beszélni vele, és ott hasba szúrta. Abnér meghalt, testvérének, Aszáélnak a véréért. 28Amikor Dávid később meghallotta ezt, így szólt: „Én és az én királyságom örökre ártatlanok vagyunk Atyánk előtt Abnérnak, Nér fiának a vérében. 29Szálljon ez Jóáb fejére és apja egész házára! Ne hiányozzék soha Jóáb házából a folyásos vagy a poklos, aki mankóra támaszkodik, aki fegyvertől esik el, vagy aki kenyér nélkül szűkölködik.” 30Így ölte meg Jóáb és testvére, Abísaj Abnért, mivel az megölte testvérüket, Aszáélt a gibeoni ütközetben.
Dávid gyászolja Abnért
31Dávid ezt mondta Jóábnak és az egész népnek, amely vele volt: „Szaggassátok meg ruhátokat, öltsetek zsákruhát, és gyászoljatok Abnér előtt!” Dávid király pedig ott ment a koporsó mögött. 32Eltemették Abnért Hebrónban, és a király hangosan sírt Abnér sírjánál, és sírt az egész nép is. 33A király így énekelt gyászéneket Abnérért: „Hát úgy kellett meghalnia Abnérnak, ahogy a bolond hal meg? 34Kezed nem volt megkötözve, lábad nem verték bilincsbe. Úgy estél el, ahogy a gonoszok előtt esik el az ember.” És az egész nép újból siratta őt.
35Majd odament az egész nép, hogy rávegyék Dávidot, egyen valamit, amíg még nappal van, de Dávid megesküdött: „Úgy bánjon velem Atyánk, most és ezután is, ha napnyugta előtt kenyeret vagy bármi mást megízlelek!”
36Az egész nép észrevette ezt, és jónak látta; ahogyan mindaz tetszett az egész népnek, amit a király tett. 37Azon a napon megtudta az egész nép és egész Izráel, hogy nem a király akarta megöletni Abnért, Nér fiát. 38A király ezt mondta szolgáinak: „Nem tudjátok-e, hogy fejedelem és nagy ember esett el ma Izráelben? 39Én pedig, bár felkent király vagyok, ma gyenge vagyok, és ezek az emberek, Cerújá fiai, túl kemények nekem. Fizessen meg Atyánk a gonosztevőnek a gonoszságáért!”