2Krónikák 18 FHB Father's Heart Bible™

18 ¹Jósáfátnak pedig nagy gazdagsága és nagy tekintélye volt, és házasság által szövetségre lépett Ahábbal. ²Néhány évvel később lement Ahábhoz Samáriába, ahol Aháb sok juhot és ökröt vágatott le neki és a vele levő népnek, és rábeszélte, hogy támadja meg Rámót-Gileádot. ³Aháb, Izráel királya megkérdezte Jósáfátot, Júda királyát: „Eljössz-e velem Rámót-Gileádba?” Ő így felelt: „Olyan vagyok, mint te, az én népem, mint a te néped; veled tartunk a háborúban.”

⁴Jósáfát pedig ezt mondta Izráel királyának: „Előbb tudakold meg Atyánk szavát!”

⁵Izráel királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: „Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy tegyünk le róla?” Ők ezt mondták: „Vonulj fel, mert Isten a király kezébe adja!”

⁶Jósáfát pedig ezt mondta: „Nincs itt még Atyánknak egy prófétája, akitől megkérdezhetnénk?”

⁷Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: „Van még egy ember, aki által megkérdezhetjük Atyánkat, de én gyűlölöm őt, mert sosem jövendöl rólam jót, csak rosszat. Míkájehú ő, Jimlá fia.” Jósáfát így felelt: „Ne mondjon ilyet a király!”

⁸Akkor Izráel királya odahívott egy udvari embert, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Míkájehút, Jimlá fiát!”

⁹Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült, mindegyik a maga trónján, díszruhába öltözve, a szérűn, Samária kapujának bejáratánál, és az összes próféta prófétált előttük. ¹⁰Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített, és ezt mondta: „Így szól Isten: »Ezekkel öklelöd az arámokat, míg el nem pusztulnak!«”

¹¹Az összes próféta ugyanazt jövendölte: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz; Atyánk a király kezébe adja!”

¹²A követ, akit Míkájehú hívására küldtek, ezt mondta neki: „A próféták szavai mind a király javára szólnak. Legyen a te szavad is olyan, mint az övék, beszélj te is kedvezően!”

¹³Míkájehú pedig ezt mondta: „Él Atyánk, hogy csak azt fogom mondani, amit Atyám mond!”

¹⁴Amikor megérkezett, a király ezt mondta: „Míkájehú, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy tegyek le róla?” Ő így felelt: „Vonulj fel, és győzz; a kezedbe adatnak!”

¹⁵A király pedig ezt mondta neki: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondd nekem Atyánk nevében?”

¹⁶Míkájehú ezt mondta: „Láttam egész Izráelt szétszóródva a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincs pásztoruk. És Atyánk ezt mondta: »Nincs gazdájuk, térjen haza mindenki békében!«”

¹⁷Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: „Nem megmondtam neked, hogy semmi jót nem jövendöl rólam, csak rosszat?”

¹⁸Míkájehú ezt mondta: „Halljátok hát Atyánk szavát! Láttam Atyánkat a trónján ülni, és a menny egész serege ott állt a jobbja és a balja felől.

¹⁹És Atyánk ezt mondta: »Ki csábítja el Ahábot, Izráel királyát, hogy felvonuljon, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik ezt mondta, a másik azt.

²⁰Ekkor előlépett egy lélek, megállt Atyánk előtt, és ezt mondta: »Én elcsábítom őt!« Atyánk pedig megkérdezte tőle: »Hogyan?«

²¹Ő ezt felelte: »Kimegyek, és hazug lélek leszek minden prófétájának szájában.« Atyánk erre ezt mondta: »Elcsábítod, és győzöl is. Menj, és tedd ezt!«

²²Most tehát Atyánk hazug lelket adott ezeknek a prófétáidnak a szájába, és Atyánk veszedelmet jelentett ki ellened.”

²³Akkor Cidkijjá, Kenaaná fia odalépett, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: „Melyik úton távozott tőlem Isten Lelke, hogy veled beszéljen?”

²⁴Míkájehú ezt mondta: „Majd meglátod azon a napon, amikor a legbelső szobába mész, hogy elrejtőzz!”

²⁵Izráel királya ezt mondta: „Fogjátok Míkájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város parancsnokához és Jóáshoz, a király fiához, ²⁶és mondjátok: »Ezt mondja a király: Vessétek ezt az embert börtönbe, és adjatok neki szűkösen kenyeret és vizet, amíg békében vissza nem térek!«”

²⁷Míkájehú ezt mondta: „Ha valóban békében térsz vissza, akkor nem Atyánk szólt általam.” Majd így folytatta: „Halljátok meg, ti népek mind!”

Aháb elesik, ahogyan az Atya megjövendölte

²⁸Izráel királya és Jósáfát, Júda királya tehát felvonult Rámót-Gileád ellen. ²⁹Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: „Elváltoztatom magam, úgy megyek a harcba, de te öltsd fel a díszruhádat!” Izráel királya tehát elváltoztatta magát, és úgy mentek a harcba. ³⁰Arám királya pedig megparancsolta harci kocsijai parancsnokainak: „Senki mással ne harcoljatok, se kicsivel, se naggyal, csak Izráel királyával!”

³¹Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt mondták: „Ez Izráel királya!” És felé fordultak, hogy megtámadják. De Jósáfát felkiáltott, és Atyánk megsegítette őt, és elterelte tőle őket. ³²Amikor a harci kocsik parancsnokai látták, hogy nem Izráel királya, abbahagyták az üldözését. ³³Egy ember pedig találomra kifeszítette az íját, és eltalálta Izráel királyát a páncélja eresztékei között. Ekkor az ezt mondta a kocsihajtójának: „Fordulj meg, és vigyél ki a harcból, mert megsebesültem!” ³⁴A harc egyre hevesebb lett azon a napon. Izráel királyát állva tartották a harci kocsiban az arámokkal szemben egészen estig, aztán naplementekor meghalt.