Szemem rajtad függ

Dávid zsoltára.

Esti imádság, amely tömjénként száll fel. Azt kéri Atyjától, hogy saját száját és vágyait őrizze: ne álljon a gonosztevők közé, és ne élvezze csemegéiket. Az igaz ember feddését úgy fogadja, mint olajat a fején.

141. fejezet.

Atyám, hozzád kiáltok, siess hozzám! Hallgasd meg hangomat, amikor hozzád kiáltok!

Szálljon fel imádságom színed elé, mint az illatáldozat, kezem fölemelése, mint az esti áldozat.

Állíts őrséget, Atyám, a szám elé, őrizd ajkam ajtaját! Ne engedd, hogy szívem bármi rossz felé forduljon, hogy gonosz tetteket vigyek véghez a gonosztevőkkel együtt, és ne engedd, hogy ínyencségeikből lakmározzam!

Sújtson rám az igaz — ez jóság; feddjen meg — ez olaj a fejemnek; fejem nem utasítja vissza. De imádságom szüntelenül a gonoszok tettei ellen szól.

Amikor vezetőiket letaszítják a sziklaszirtekről, akkor az emberek meghallják szavaimat, mert kedvesek. Ahogy az ember szánt, és feltöri a földet, úgy szóródnak szét csontjaink a sír szájánál.

De szemem rajtad függ, Felséges Atyám; hozzád menekülök — ne hagyj védtelenül! Óvj meg a csapdától, amelyet nekem állítottak, a gonosztevők tőreitől! Essenek a gonoszok saját hálóikba, míg én egyedül sértetlenül haladok tovább.