Védj meg az erőszakosoktól

A karmesternek. Dávid zsoltára.

Ima a szervezett kegyetlenségről: olyan emberekről, akiknek ajka alatt viperaméreg van, naponta háborút szítanak, és tőröket raknak az út mellé. Dávid oltalmat kér Atyjától a harc napján, és bízik abban, hogy a nyomorultak ügyét meghallgatják.

140. fejezet.

Ments meg, Atyám, a gonosz emberektől, az erőszakosoktól őrizz meg, akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúkat szítanak. Élesítik nyelvüket, mint a kígyó, vipera mérge van ajkuk alatt.

Óvj meg, Atyám, a gonoszok kezétől, őrizz meg az erőszakosoktól, akik azt tervezik, hogy elbuktatnak. A gőgösök csapdát rejtettek el nekem, kifeszítették a háló köteleit, az ösvény mellé tőröket állítottak nekem.

Ezt mondtam Atyámnak: „Te vagy az én Atyám.” Halld meg könyörgésem hangját! Ó, Uralkodó Atyám, szabadításom ereje, pajzzsal fedted fejemet a harc napján. Ne teljesítsd, Atyám, a gonoszok kívánságait, ne engedd, hogy tervük sikerüljön, különben elbizakodnak.

Akik körülvesznek, azoknak a fejét borítsa be ajkuk nyomorúsága. Hulljon rájuk égő parázs, vettessenek a tűzbe, sáros gödrökbe, hogy fel ne keljenek többé. A rágalmazó ne maradjon meg a földön, az erőszakos embert hajszolja a veszedelem, csapásról csapásra.

Tudom, hogy Atyánk felkarolja a nyomorultak ügyét, és igazságot szolgáltat a szűkölködőknek. Bizony, az igazak hálát adnak nevednek, a becsületesek színed előtt laknak.