Nincs hely, ahol ne érne utol

A karmesternek. Dávid zsoltára.

Nincs olyan hely, amely kívül esne Atyja tudásán: sem az ég, sem a sír, sem a tenger túlsó partja, sem a sötétség, amelyről kiderül, hogy nem is sötét. Ide tartozik az anyaméh is, ahol az író megformálódott. Azzal zárja, hogy maga hívja a vizsgálatot: ismerd meg szívemet.

139. fejezet.

Megvizsgáltál engem, Atyám, és ismersz. Tudod, mikor leülök és mikor kelek fel; messziről is érted gondolataimat. Megvizsgálod ösvényemet és pihenőmet, és ismered minden utamat. Még nyelvemen sincs a szó, te már tökéletesen tudod, Atyám. Körülveszel elöl és hátul, és rajtam tartod kezedet. Túl csodálatos nekem ez a tudás, túl magas, nem érhetem el.

Hová mehetnék el Lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől? Ha a mennybe szállok fel, ott vagy; ha a sírban vetek ágyat, ott vagy. Ha a hajnal szárnyára kelek, és a tenger túlsó szélén telepszem le, ott is kezed vezet engem, és jobbod tart erősen. Ha azt mondom: „Bizonyára a sötétség elföd engem, és éjszakává lesz körülöttem a világosság”, neked a sötétség sem sötét; az éjszaka úgy ragyog, mint a nappal, mert neked a sötétség is világosság.

Mert te alkottad bensőmet, te formáltál anyám méhében. ^a Magasztallak téged, mert félelmesen és csodálatosan alkottál meg; csodálatosak a te műveid, és ezt lelkem jól tudja. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, finom szövéssel a föld mélyén. Szemed látta formátlan testemet; minden napom be volt írva könyvedbe, és el volt rendelve számomra, mielőtt egy is lett volna közülük. Milyen drágák nekem gondolataid, Atyám! Milyen hatalmas a számuk! Ha megszámlálnám őket, többen volnának a homokszemeknél. Amikor fölébredek, még mindig veled vagyok.

Bárcsak megölnéd a gonoszt, Atyám! Távozzatok tőlem, ti vérszomjas emberek! Gonosz szándékkal beszélnek rólad; ellenségeid hiába veszik ajkukra nevedet. Ne gyűlölném-e azokat, akik téged gyűlölnek, Atyám? Ne undorodnék-e azoktól, akik ellened támadnak? Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimnek tekintem őket.

Vizsgálj meg, Atyám, és ismerd meg szívemet; próbálj meg, és ismerd meg aggódó gondolataimat, és lásd meg, nincs-e bennem gonosz út, és vezess az örökkévaló úton.