A bolond megismétli bolondságát

Szinte három típus katalógusa. A bolond, akit sem megbecsülni, sem felfogadni, sem meggyógyítani nem lehet; a lusta, aki úgy forog az ágyán, mint ajtó a sarkán; és a csaló, aki megsebez, aztán azt mondja, csak tréfált. Aki vermet ás, maga esik bele.

26. fejezet.

Mint a hó a nyárban és az eső aratáskor, nem illik a bolondhoz a tisztesség. Mint a verdeső veréb és a cikázó fecske, a meg nem érdemelt átok nem talál nyugvóhelyet. Ostor a lónak, kantár a szamárnak, és bot a bolondok hátának. Ne felelj a bolondnak bolondsága szerint, mert különben te is olyan leszel, mint ő. Felelj a bolondnak bolondsága szerint, nehogy bölcs legyen a maga szemében. Aki bolond által küld üzenetet, levágja a saját lábát, és erőszakot iszik. Mint a sánta ember tehetetlenül lógó lábai, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. Mint ha követ kötöznek a parittyába, olyan, ha a bolondnak tisztességet adnak. Mint a tövisbokor a részeg ember kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. Mint az íjász, aki mindenkit megsebez, olyan az, aki bolondot fogad fel, vagy bárkit, aki arra jár. Ahogyan a kutya visszatér a hányásához, úgy ismétli meg a bolond a bolondságát. Látsz-e olyan embert, aki bölcs a maga szemében? Több remény van a bolond felől, mint őfelőle.

A lusta ember ezt mondja: „Oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcákon!” Ahogyan az ajtó forog a sarkvasán, úgy forgolódik a lusta ember az ágyában. A lusta ember a tálba mártja a kezét, de restelli a szájához visszaemelni. A lusta ember bölcsebb a maga szemében, mint hét ember, aki okosan felel.

Mint aki megragadja a kutyát a fülénél, olyan az, aki arra jár, és beleavatkozik a más perpatvarába.

Mint az eszeveszett ember, aki tüzes csóvákat, nyilakat és halált lövöldöz, olyan az, aki becsapja a felebarátját, és azt mondja: „Csak tréfáltam!”

Ha nincs fa, kialszik a tűz, és ha nincs rágalmazó, elül a viszály. Amilyen a parázshoz a szén és a tűzhöz a fa, olyan a viszálykodó ember: szítja a perpatvart. A rágalmazó szavai olyanok, mint a jó falatok, lecsúsznak a legbelső részekbe.

Mint a cserépfazekat borító máz, olyan a sima ajak a gonosz szívvel. Az ellenség az ajkával tetteti magát, de a szívében álnokságot rejteget. Ha kedvesen beszél, ne higgy neki, mert hét utálatosság tölti be a szívét. Bár gyűlöletét álnokság takarja, gonoszsága lelepleződik a gyülekezet előtt. Aki vermet ás, maga esik bele, és a kő visszagurul arra, aki görgeti. A hazug nyelv gyűlöli azokat, akiket összezúz, és a hízelgő száj romlást okoz.