4Mózes 14 FHB Father's Heart Bible™

14 ¹Ekkor az egész közösség felemelte a hangját, és kiáltozott, a nép pedig sírt azon az éjszakán. ²Izráel fiai mind zúgolódtak Mózes és Áron ellen, és az egész közösség ezt mondta nekik: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén, vagy bárcsak meghaltunk volna ebben a pusztában! ³Miért visz minket Atyánk erre a földre, hogy fegyver által hulljunk el? Feleségeink és gyermekeink prédává lesznek. Nem volna jobb visszatérni Egyiptomba?” ⁴Egymásnak pedig ezt mondták: „Válasszunk magunknak vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!”

⁵Ekkor Mózes és Áron arccal a földre borult Izráel egész gyülekezete előtt.

⁶Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői közé tartoztak, megszaggatták a ruhájukat. ⁷Ezt mondták Izráel egész közösségének: „A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, rendkívül jó. ⁸Ha Atyánk gyönyörködik bennünk, bevisz minket erre a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. ⁹Csak Atyánk ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert ők a mi eledelünk! Oltalmuk eltávozott tőlük, Atyánk pedig velünk van. Ne féljetek tőlük!”

¹⁰Az egész közösség arról beszélt, hogy megkövezi őket. Ekkor megjelent Atyánk dicsősége a kijelentés sátránál Izráel minden fiának.

¹¹Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Meddig vet meg még engem ez a nép? És meddig nem hisznek bennem mindazok a jelek ellenére, amelyeket közöttük tettem? ¹²Megverem őket dögvésszel, és kitagadom őket, téged pedig náluk nagyobb és erősebb néppé teszlek.”

Mózes könyörög az Atyához

¹³De Mózes ezt mondta Atyánknak: „Meghallják majd az egyiptomiak, hiszen a te hatalmaddal hoztad fel közülük ezt a népet, ¹⁴és elmondják ennek a földnek a lakóinak. Ők már hallották, hogy te, Atyánk, e nép között vagy, hogy téged, Atyánk, szemtől szemben látnak, hogy felhőd megáll fölöttük, és hogy nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban jársz előttük. ¹⁵Ha egyszerre megölöd ezt a népet, akkor a nemzetek, amelyek hallották híredet, ezt mondják majd: ¹⁶»Mivel Isten nem tudta bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, lemészárolta őket a pusztában.« ¹⁷Most azért, kérlek, legyen nagy a felséges Atya ereje, ahogyan megmondtad, amikor ezt mondtad: ¹⁸»Atyánk türelme hosszú, bővelkedik a szövetségi szeretetben, megbocsátja a bűnt és a vétket, de a bűnöst semmiképpen nem hagyja büntetlenül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.« ¹⁹Bocsásd meg, kérlek, ennek a népnek a bűnét szövetségi szereteted nagysága szerint, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mind ez ideig!”

²⁰Atyánk ezt mondta: „Megbocsátottam a te szavad szerint.

²¹„De bizony, élek én, és dicsőségem betölti majd az egész földet, ²²bizony azok közül, akik látták dicsőségemet és jeleimet, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis próbára tettek tízszer is, és nem hallgattak szavamra, ²³egy sem látja meg azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azok közül, akik megvetettek engem. ²⁴De szolgám, Káléb más lélekkel van, és teljes szívvel követett engem, ezért beviszem arra a földre, ahová behatolt, és utódai birtokba veszik azt. ²⁵Az amálékiak és a kánaániak a völgyekben laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok a puszta felé, a Vörös-tenger irányába!”

²⁶Atyánk így szólt Mózeshez és Áronhoz:

²⁷„Meddig zúgolódik még ellenem ez a gonosz közösség? Hallottam Izráel fiainak zúgolódását, amellyel ellenem zúgolódnak. ²⁸Mondd meg nekik: »Élek én – így szól Atyánk –, bizony úgy cselekszem veletek, ahogyan fülem hallatára beszéltetek:

²⁹»Holttesteitek ebben a pusztában hullanak el, mindnyájan, akiket számba vettek, egész számotok szerint, húszévestől fölfelé, akik zúgolódtatok ellenem. ³⁰Nem mentek be egyikőtök sem arra a földre, amelyről esküre emeltem a kezem, hogy letelepítelek rajta benneteket, kivéve Kálébot, Jefunne fiát, és Józsuét, Nún fiát. ³¹De kisgyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. ³²Ti pedig holtan hullotok el ebben a pusztában. ³³Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven évig, és hordozzák hűtlenségeteket, amíg holttesteitek mind ott nem feküsznek a pusztában. ³⁴Ahány napig kémleltétek a földet – negyven napig –, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, negyven évig hordozzátok bűnötöket, és megtudjátok, mit jelent, ha szembefordulok veletek. ³⁵Én, a ti Atyátok, megmondtam: bizony így cselekszem ezzel az egész gonosz gyülekezettel, amely összegyűlt ellenem. Ebben a pusztában érnek véget, és itt halnak meg.«”

³⁶Azok a férfiak, akiket Mózes a föld kikémlelésére küldött, visszatértek, és az egész közösséget zúgolódásra indították Mózes ellen, mert rossz hírt terjesztettek róla. ³⁷Azok a férfiak, akik rossz hírt terjesztettek a földről, dögvész által haltak meg Atyánk színe előtt. ³⁸De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia életben maradt azok közül a férfiak közül, akik elmentek a föld kikémlelésére.

³⁹Amikor Mózes elmondta ezeket a szavakat Izráel fiainak, a nép nagy gyászba borult.

⁴⁰Korán reggel fölkeltek, és fölmentek a hegy tetejére, és ezt mondták: „Itt vagyunk. Fölmegyünk arra a helyre, amelyet Atyánk megígért, mert vétkeztünk.”

⁴¹De Mózes ezt mondta: „Miért szegitek most meg Atyánk parancsát? Nem fog sikerülni! ⁴²Ne menjetek föl, mert Atyánk nincs közöttetek! Különben vereséget szenvedtek ellenségeitektől. ⁴³Mert az amálékiak és a kánaániak ott vannak előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivel elfordultatok Atyánktól, és nem követitek őt, ő sem lesz veletek.”

⁴⁴Ők mégis vakmerően fölmentek a hegyvidék tetejére, pedig Atyánk szövetségládája és Mózes nem mozdult ki a táborból. ⁴⁵Ekkor lejöttek az amálékiak és a kánaániak, akik azon a hegyvidéken laktak, leverték és szétszórták őket egészen Hormáig.