Élet helyreáll a szombaton

Jézus szombaton meggyógyít egy sorvadt kezet, és a farizeusok tervezni kezdik a halálát. Kiválasztja a tizenkettőt. Az írástudók szerint ördög van benne, saját családja szerint magánkívül van; ő azt feleli, hogy aki Atyánk akaratát teszi, az az ő családja.

3. fejezet.

Jézus ismét bement a zsinagógába, és ott volt egy ember, akinek a keze sorvadt volt. Figyelték, vajon meggyógyítja-e az embert szombaton, hogy vádat emeljenek Jézus ellen.

Jézus ezt mondta a sorvadt kezű embernek: „Állj fel, és gyere ide!” Majd megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót tenni vagy rosszat tenni, életet megmenteni vagy megölni?” De ők hallgattak. Haraggal végignézett rajtuk, és szívük keménysége miatt bánkódva ezt mondta az embernek: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze helyreállt.

Ekkor a farizeusok kimentek, és azonnal tanácskozni kezdtek a Heródes-pártiakkal, hogyan veszíthetnék el őt.

A tömeg a gyógyító nyomában

Jézus visszavonult tanítványaival a tengerhez; nagy sokaság követte Galileából és Júdeából, Jeruzsálemből, Idumeából, a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidón környékéről — mert hallották, hogy miket tesz, nagy sokaság jött hozzá. Szólt a tanítványainak, hogy tartsanak készen egy kis hajót a sokaság miatt, hogy agyon ne nyomják. Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy mindazok, akiknek valami betegségük volt, tolakodtak hozzá, hogy megérinthessék. Amikor a tisztátalan lelkek meglátták, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” De ő szigorúan rájuk parancsolt, hogy ne fedjék fel, ki ő.

A tizenkettő kiválasztása

Jézus felment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart; ők pedig odamentek hozzá. Tizenkettőt választott ki, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket hirdetni az igét, és hogy hatalmuk legyen kiűzni a démonokat. Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanergésznek nevezett el, ami azt jelenti: a mennydörgés fiai; Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust, Simont, a zélótát, és Júdás Iskáriótest, aki elárulta őt.

Ország, amely nem bukhat el

Hazament, és a sokaság ismét összegyűlt, úgyhogy még enni sem tudtak, sem ő, sem a tanítványai. Amikor a hozzátartozói meghallották ezt, elindultak, hogy visszatartsák, mert ezt mondták: „Magánkívül van.” A Jeruzsálemből lejött írástudók pedig ezt mondták: „Belzebub van benne”, és: „A démonok fejedelmével űzi ki a démonokat.”

Jézus ekkor magához hívta őket, és példázatokban szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a Sátán a Sátánt? Ha egy ország önmagával meghasonlik, az az ország nem maradhat fenn. És ha egy ház önmagával meghasonlik, az a ház nem lesz képes fennmaradni. És ha a Sátán önmaga ellen támad, és meghasonlik, nem maradhat fenn, hanem vége van. Senki sem mehet be az erős ember házába, hogy elvigye a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erős embert — csak azután foszthatja ki a házat.

Bizony mondom nektek, minden bűn és Isten elleni káromlás megbocsáttatik az emberek fiainak, bármit mondjanak is, de aki a Szentlélek ellen káromlást szól, annak nincs bocsánata soha, hanem örök bűn terheli”,

mert ezt mondták: „Tisztátalan lélek van benne.”

Atyánk családja

Megérkezett az anyja és a testvérei, és kint megállva beküldtek hozzá, hogy hívják. Sokaság ült körülötte, és ezt mondták neki: „Nézd, anyád és a testvéreid odakint keresnek téged.”

Ő így felelt nekik: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Majd végignézett a körülötte körben ülőkön, és ezt mondta: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki Atyánk akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám.”