Jeremiás 36 FHB Father's Heart Bible™

36 ¹Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik évében ez az ige szólt Jeremiáshoz Atyánktól:

²„Végy egy tekercset, és írd rá mindazt, amit Izráel, Júda és minden nép ellen mondtam neked, attól a naptól fogva, amikor először szóltam hozzád Jósiás idejében, egészen a mai napig. ³Talán meghallja Júda mindazt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról, hogy megbocsássam bűnüket és vétküket.”

⁴Jeremiás hívatta Bárúkot, Nérijá fiát, és Bárúk Jeremiás diktálása után egy tekercsre írta mindazokat a szavakat, amelyeket Atyánk mondott neki. ⁵Majd Jeremiás ezt parancsolta Bárúknak: „Fogva vagyok, nem mehetek el Atyánk házába. ⁶Menj el, és olvasd fel a tekercsről Atyánk szavait, amelyeket diktálásom után leírtál, olvasd fel az egész népnek Atyánk házában a böjt napján, és olvasd fel Júda egész népének is, amely a városaiból érkezik. ⁷Talán könyörgésük eljut Atyánkhoz, és mindenki megtér a maga gonosz útjáról, mert nagy haragot jelentett ki Atyánk ez ellen a nép ellen.”

⁸Bárúk, Nérijá fia, mindent úgy tett, ahogyan Jeremiás próféta parancsolta neki: felolvasta a könyvből Atyánk szavait Atyánk házában. ⁹Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának ötödik évében, a kilencedik hónapban böjtöt hirdetett Atyánk előtt Jeruzsálem egész népe és mindazok, akik Júda városaiból jöttek. ¹⁰Ekkor Bárúk felolvasta a tekercsről Jeremiás szavait, hogy az egész nép hallja, Atyánk házában, Gemarjának, Sáfán írnok fiának a kamrájában, a felső udvarban, Atyánk háza Újkapujának bejáratánál.

¹¹Amikor Míkájehú, Gemarjá fia, Sáfán unokája meghallotta a tekercsről Atyánk minden szavát, ¹²lement a király házába, az írnok szobájába, ahol az összes vezető ember ült: Elisámá írnok, Delájá, Semajá fia, Elnátán, Akbór fia, Gemarjá, Sáfán fia, Cidkijá, Hananjá fia, és a többi vezető ember. ¹³Míkájehú jelentette nekik mindazokat a szavakat, amelyeket hallott, amikor Bárúk felolvasott a könyvből a népnek. ¹⁴Ekkor a vezető emberek mind elküldték Jehúdít, Netanjá fiát, Selemjá unokáját, Kúsi dédunokáját Bárúkhoz ezzel az üzenettel: „Hozd magaddal a tekercset, amelyből felolvastál a népnek, és gyere ide!” Bárúk, Nérijá fia, fogta a tekercset, és elment hozzájuk.

¹⁵Ezt mondták neki: „Ülj le, és olvasd fel nekünk!” Bárúk fel is olvasta nekik.

¹⁶Amikor meghallották mind a szavakat, rémülten néztek egymásra, és ezt mondták Bárúknak: „Mindezeket a szavakat el kell mondanunk a királynak.” ¹⁷Majd megkérdezték Bárúkot: „Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket a szavakat? Az ő diktálása után?”

¹⁸Bárúk így felelt: „Ő diktálta nekem mindezeket a szavakat, én pedig tintával írtam le a könyvbe.”

¹⁹Ekkor a vezető emberek ezt mondták Bárúknak: „Menj, rejtőzz el, te és Jeremiás, és senki se tudja, hol vagytok!”

²⁰Azután a tekercset Elisámá írnok szobájában hagyták, bementek a királyhoz az udvarba, és jelentettek neki mindent. ²¹A király elküldte Jehúdít a tekercsért, aki el is hozta azt Elisámá írnok szobájából. Jehúdí felolvasta a királynak és a mellette álló összes vezető embernek. ²²A király a téli palotában ült, mivel a kilencedik hónap volt, és előtte tűz égett a szénserpenyőben. ²³Amikor Jehúdí három-négy hasábot felolvasott, a király levágta azokat az írnok késével, és a serpenyőben lévő tűzbe dobta, míg az egész tekercs el nem égett a serpenyő tüzében. ²⁴De nem rémült meg, és nem szaggatta meg a ruháját sem a király, sem a szolgái közül senki, akik hallották mindezeket a szavakat. ^a a v24 A ruha megszaggatása a bánat, a gyász vagy az Isten előtti bűnbánat hagyományos jele volt. ²⁵Pedig Elnátán, Delájá és Gemarjá kérlelte a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de ő nem hallgatott rájuk. ²⁶A király megparancsolta Jerahmeélnek, a király fiának, Serájának, Azríél fiának, és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Bárúk írnokot és Jeremiás prófétát, de Atyánk elrejtette őket.

²⁷Miután a király elégette a tekercset a szavakkal, amelyeket Bárúk Jeremiás diktálása után leírt, így szólt Atyánk igéje Jeremiáshoz:

²⁸„Végy magadnak egy másik tekercset, és írd rá mindazokat a szavakat, amelyek az első tekercsen voltak, amelyet Jójákim, Júda királya elégetett. ²⁹Jójákimról, Júda királyáról pedig ezt mondd: Így szól Atyánk: Te elégetted ezt a tekercset, és azt kérdezted: »Miért írtad rá, hogy biztosan eljön Babilón királya, elpusztítja ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?« ³⁰Azért ezt mondja Atyánk Jójákimról, Júda királyáról: Nem lesz senkije, aki Dávid trónján üljön, holttestét pedig kidobják a nappali hőségre és az éjszakai fagyra. ³¹Megbüntetem őt, utódait és szolgáit bűnükért, és elhozom rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda népére mindazt a veszedelmet, amelyet kijelentettem ellenük, de nem hallgattak rám.”

³²Jeremiás ekkor fogott egy másik tekercset, és odaadta Bárúknak, Nérijá fiának, az írnoknak, aki ráírta Jeremiás diktálása után a könyv minden szavát, amelyet Jójákim, Júda királya elégetett a tűzben, sőt még sok más hasonló szót is hozzátettek.