Az igazak megnyugszanak, a lázadók elkóborolnak
A jók meghalnak, és senki sem veszi észre. Atyánk néven nevezi a gyermekáldozatot és a magas hegyeken vetett ágyakat, majd megkérdezi, kitől féltek annyira, hogy őt elfelejtették. A magasságos és szent azt mondja, hogy az összetörtekkel lakik, és meggyógyítja azt, aki újra meg újra elfordult tőle.
57 1Elvész az igaz, és senki sem veszi a szívére; elragadtatnak a hűséges emberek, és senki sem érti, hogy az eljövendő veszedelem elől ragadtatnak el az igazak. 2Bemegy a békességbe; fekvőhelyükön megnyugszanak mind, akik egyenes úton járnak.
3Ti pedig jöjjetek ide, varázslónő gyermekei, házasságtörő és parázna nő ivadékai! 4Kin gúnyolódtok? Ki ellen tátjátok a szátokat, és öltitek ki a nyelveteket? Nem a lázadás gyermekei vagytok-e, a hazugság ivadékai, 5akik a tölgyfák között gerjedtek a bálványok iránt, minden zöldellő fa alatt, akik gyermekeiteket mészároljátok a völgyekben, a sziklahasadékok alatt? 6A völgy sima kövei között van a részed; igen, azok a te osztályrészed. Nekik öntöttél italáldozatot, nekik vittél ételáldozatot. Vajon elégedett lehetek-e mindezzel? 7Magas és fennkölt hegyen vetetted meg az ágyadat; oda is felmentél, hogy áldozatot mutass be. 8Az ajtó és az ajtófélfa mögé tetted ki a jelképedet. Elhagytál engem, feltakartad az ágyadat; felmentél rá, és szélesre nyitottad. Szövetséget kötöttél velük; szeretted az ágyukat, és bámultad a mezítelenségüket. 9Olajjal utaztál a királyhoz, és felhalmoztad az illatszereidet; messzire küldted a követeidet, le egészen a holtak birodalmáig. a a v9 „A király” minden valószínűség szerint Molokra utal, aki kánaáni istenség volt, és a gyermekáldozathoz kapcsolódott. 10Belefáradtál utad hosszúságába, mégsem mondtad: „Hiábavaló.” Megújuló erőre leltél, ezért nem lankadtál el. 11Kitől rettegtél és féltél úgy, hogy hazudtál, és nem emlékeztél meg rólam, és nem is gondoltál rá? Nem hallgattam-e oly régóta, hogy már nem félsz tőlem? 12Leleplezem a te igazságodat és tetteidet, de azok nem lesznek hasznodra. 13Ha kiáltasz, hát szabadítson meg a bálványaid gyűjteménye! A szél mind elhordja őket, egy lehelet elviszi mindet. De aki hozzám menekül, az örökli a földet, és birtokba veszi az én szent hegyemet.
Készítsétek az utat haza
14És ezt mondják majd: „Építsétek, építsétek, készítsétek az utat! Hárítsatok el minden akadályt népem útjából.”
15Mert ezt mondja a magasztos és felséges, Atyánk, aki örökké él, akinek szent a neve: „A magasságban és a szentségben lakom, de ott is, aki megtört és alázatos lelkű, hogy megelevenítsem az alázatosak lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét. b b v15 Atyánk a magasságban és a szentségben lakik — de otthont vesz a megtört szívűek között is. Ez Isten szívének a kinyilatkoztatása: ugyanaz az Atya, aki örökké él, lehajol, hogy együtt lakjon mindenkivel, akinek összetört a lelke. 16Mert nem perlek örökké, és nem haragszom szüntelenül; mert akkor ellankadna előttem a lélek, az élet lehelete, amelyet én alkottam. 17Bűnös kapzsisága miatt haragudtam; megvertem, elrejtettem az arcomat, és haragudtam — ő mégis elfordult, a maga szívének útját követve. 18Láttam az útjait, de meggyógyítom; vezetem, és vigasztalást adok neki és azoknak, akik gyászolnak érte, 19dicséretet fakasztva ajkukon. Békesség, békesség a távollevőnek és a közellevőnek — mondja Atyánk —, és meggyógyítom őket.” c c v19 Pál ezt a távollevőknek és közellevőknek szóló békességet egyenesen Jézusra alkalmazza: „Eljött, és békességet hirdetett nektek, a távollevőknek, és békességet a közellevőknek” (Ef 2:17). Az Atya békességígérete a Fiún keresztül éri el a zsidót és a pogányt egyaránt.
20De a gonoszok olyanok, mint a háborgó tenger, amely nem tud megnyugodni, és vize iszapot és sarat kavar fel.
21„Nincs békesség — mondja Atyánk — a gonoszoknak.”
