Kiálts hangosan — Nevezd meg a sebet
A nép böjtöl, és panaszkodik, hogy Atyánk észre sem vette. Ő azt feleli, hogy böjtölés közben is hajszolták munkásaikat és veszekedtek. Az a böjt, amelyet ő akar: a láncok meglazítása, a kenyér megosztása, a hajléktalanok behívása a házba. Ha ezt teszik, világosságuk felragyog, mint a hajnal.
58 1„Kiálts hangosan, ne tartsd vissza magad; emeld fel a hangodat, mint a trombitaszót! Hirdesd népemnek a lázadását, Jákób házának a bűneit!
2Mégis nap mint nap keresnek engem, és szeretnék megismerni az utaimat, mint olyan nép, amely igazságot cselekszik, és nem hagyta el Atyja igazságosságát. Igazságos ítéleteket kérnek tőlem, örömmel közelednek Atyánkhoz. 3»Miért böjtöltünk, ha te nem láttad meg? Miért sanyargattuk magunkat, ha nem veszel róla tudomást?« Nézzétek — böjtötök napján a magatok kívánságát hajszoljátok, és keményen hajtjátok minden munkásotokat.
4„Nézzétek — azért böjtöltök csupán, hogy civakodjatok és verekedjetek, és bűnös ököllel üssetek. Nem böjtölhettek úgy, ahogyan ma teszitek, és nem várhatjátok, hogy a hangotok meghallgatásra találjon a mennyben. 5Ilyen böjtöt választok-e, olyan napot, amelyen az ember megalázza magát? Csak arra való, hogy valaki lehajtsa a fejét, mint a nád, és zsákruhát meg hamut terítsen maga alá? Ezt nevezitek böjtnek, Atyátoknak tetsző napnak?
6„Nem az-e a böjt, amelyet én választok: hogy leoldozd a gonoszság bilincseit, kioldd az iga köteleit, szabadon bocsásd az elnyomottakat, és összetörj minden igát? 7Nem az-e, hogy megoszd kenyeredet az éhezővel, és hajlék nélküli szegényeket fogadj be házadba? Ha mezítelent látsz, ruházd fel, és ne rejtsd el magad saját véred és tested elől!
8„Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és gyorsan beheged a sebed; igazságod jár előtted, és dicsőségem lesz a hátvéded.”
9Akkor majd szólítasz, és válaszolok; ha segítségért kiáltasz, ezt mondom: »Itt vagyok.« Ha eltávolítod magad közül az igát, a vádló ujjat és a gonosz beszédet,
10„ha odaadod magad az éhezőért, és jóllakatod a nyomorultat, akkor felragyog világosságod a sötétségben, és éjszakád olyan lesz, mint a déli verőfény. 11Vezetlek szüntelenül, és jóllakatlak a kiaszott vidéken is; megerősítem csontjaidat. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. 12Néped újjáépíti az ősi romokat, felemeled a régi korok alapfalait. Így neveznek majd téged: a Rés Helyreállítója, a Lakható Utcák Újjáépítője. a a v12 A „rés” a városfal valamely hézagja vagy törése; a cím olyasvalakit jelképez, aki befoltozza a kárt, és helyreállítja a védműveket.
13„Ha megtartóztatod lábadat a szombat megszegésétől, attól, hogy a magad kívánságát hajszold szent napomon; ha a szombatot gyönyörűségnek nevezed, és tiszteled szent napomat; ha úgy tiszteled, hogy nem a magad útját járod, nem a magad kívánságát hajszolod, és nem beszélsz hiábavaló szavakat, 14akkor gyönyörűségedet leled bennem, felviszlek téged az ország magaslataira, és táplállak atyád, Jákób örökségével — mert Atyád szája szólt.”
