Nem túl rövid a keze

Atyánk hallásával nincs semmi baj; a bűn az, ami közéjük áll. A nép maga írja le: délben is a falat tapogatják, és olyan igazságra várnak, amely sosem jön. Senki sem lép közbe, ezért ő maga fegyverkezik fel, és Megváltóként jön azokhoz, akik megtérnek.

59. fejezet.

Íme, Atyánk keze nem túl rövid ahhoz, hogy megszabadítson, és nem túl tompa a füle ahhoz, hogy meghalljon. De vétkeitek elválasztottak titeket Atyátoktól, és bűneitek elrejtették előletek az arcát, úgyhogy nem hall meg titeket. Mert kezetek vérrel szennyezett, és ujjaitok bűnnel; ajkatok hazugságot szólt, nyelvetek gonoszságot mormol. Senki sem kiált igazságosságért, és senki sem perel tisztességgel. Hiábavalóságban bíznak, és hazugságot szólnak; bajt fogannak, és gonoszságot szülnek. Mérgeskígyó tojásait költik, és pókhálót szőnek; aki tojásaikból eszik, meghal, és ha egyet összetörnek, vipera bújik elő. Hálóik nem lesznek ruhává, és nem takarózhatnak be azzal, amit készítenek. Tetteik gonosztettek, és kezük tele van erőszakkal. Lábuk a gonoszra fut, és sietnek ártatlan vért ontani. Gondolataik gonosz gondolatok; pusztulás és romlás hever minden útjukon. A békesség útját nem ismerik, és nincs igazságosság az útjaikon. Ösvényeiket görbévé tették; aki azokon jár, nem ismeri a békességet. Ezért távol van tőlünk az igazságosság, és nem jut el hozzánk az igazság. Világosságra várunk, de csak sötétség van; fényességre, de homályban járunk. Tapogatjuk a falat, mint a vakok; mint akiknek nincs szemük, úgy tapogatózunk. Délben botladozunk, mintha alkonyat volna; az erősek között olyanok vagyunk, mint a halottak. Mindannyian morgunk, mint a medvék, és gyászosan nyögünk, mint a galambok. Igazságosságra várunk, de nincs; szabadulásra, de távol marad tőlünk. Mert sokak a lázadásaink előtted, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Lázadásaink velünk vannak, és ismerjük gonoszságainkat: Fellázadtunk és megtagadtuk Atyánkat, elfordultunk Atyánk követésétől, elnyomást és lázadást szóltunk, hazug szavakat fogantunk és mormoltunk a szívből.

Ezért háttérbe szorult az igazságosság, és távol áll az igazság; mert elbukott a hűség a téren, és az egyenesség nem jöhet be. Hiányzik az igazság, és akik elfordulnak a gonosztól, prédává lesznek. Atyánk látta ezt, és nem tetszett neki, hogy nincs igazságosság. Látta, hogy nincs senki, és megdöbbent, hogy senki sem lép közbe; ezért a saját karja szerzett szabadulást, és az ő igazsága támogatta őt. ^a Felöltötte az igazságot, mint páncélt, és a szabadulás sisakját a fejére; a megtorlás ruhájába öltözött, és a buzgalomba burkolózott, mint köpenybe.

Tetteik szerint úgy fizet meg: haraggal ellenfeleinek, megtorlással ellenségeinek; a távoli szigeteknek megadja, amit érdemelnek. Így félik majd Atyánk nevét napnyugaton, és dicsőségét napkeleten; mert eljön, mint a sebes folyó, amelyet Atyánk szele hajt. Akkor eljön a Megváltó a Sionra, azokhoz Jákóbban, akik elfordulnak bűneiktől – így szól Atyánk. ^b

„Ami engem illet, ez a szövetségem velük” – mondja Atyánk –: „Lelkem, amely rajtad van, és szavaim, amelyeket a szádba adtam, nem távoznak el a szádból, sem gyermekeid szájából, sem gyermekeid gyermekeinek szájából” – mondja Atyánk –, „mostantól fogva mindörökké.”