Kelj fel, eljött a világosságod

Sötétség borítja még a földet, de egy városra világosság virradt, és megfordul a forgalom: fiakat hoznak haza, tevék jönnek Sábából, idegenek építik újra a falakat, amelyeket ledöntöttek. A kapuk sosem zárulnak be. A napra nincs többé szükség, mert Atyánk a világosság, amely nem nyugszik le.

60. fejezet.

Kelj fel, ragyogj fel, mert eljött a világosságod, és rád ragyogott fel Atyánk dicsősége. Mert sötétség borítja a földet, sűrű homály a népeket, de fölötted feltámad Atyánk, és megjelenik rajtad a dicsősége. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a rád ragyogó fényességhez.

Emeld fel körös-körül a szemed, és lásd: mind összegyűlnek, odajönnek hozzád; fiaid messziről jönnek, és leányaidat ölben hozzák. Akkor meglátod, és ragyogni fogsz, a szíved remeg és kitágul, mert feléd fordul a tenger bősége, hozzád jön a népek gazdagsága. Tevék sokasága lep el téged, Midján és Éfa fiatal tevéi; Sébából mind eljönnek, aranyat és tömjént hozva, és hirdetik Atyánk dicséretét.

Kédár minden nyája összegyűlik hozzád, Nebájót kosai szolgálnak neked; áldozatul kerülnek oltáromra, és kedvesek lesznek, és megdicsőítem dicsőséges házamat.

Kik ezek, akik úgy szállnak, mint a felhő, és mint a galambok a dúcaikhoz? Bizony, rám várnak a szigetek, elöl Tarsís hajói, hogy messziről elhozzák fiaidat, ezüstjükkel és aranyukkal együtt, Atyád nevéért, Izráel Szentjéért, mert megdicsőített téged.

Idegenek építik fel falaidat, és királyaik szolgálnak neked; mert haragomban megvertelek, de kegyelmemben megkönyörült rajtad a szívem. Kapuid mindig nyitva állnak, éjjel-nappal nem zárják be őket, hogy elhozhassák hozzád a népek gazdagságát, királyaikat pedig menetben vezessék. Mert az a nép és ország, amely nem szolgál neked, elvész; azok a népek teljesen elpusztulnak.

Eljön hozzád a Libánon dicsősége – a ciprus, a platán és a fenyő együtt –, hogy ékessé tegye szentélyem helyét, és megdicsőítem lábam helyét. Eljönnek elnyomóid fiai, és meghajolnak előtted; és mind, akik megvetettek, leborulnak a lábadhoz. Így neveznek majd: Atyánk Városa, Izráel Szentjének Sionja.

Bár elhagyott és gyűlölt voltál, és senki sem járt rajtad át, örökké tartó büszkeséggé teszlek, nemzedékről nemzedékre szóló örömmé. Népek tejét szívod, és királyok emlőjén táplálkozol; és megtudod, hogy én, a te Atyád vagyok a Szabadítód és a Megváltód, Jákób Hatalmasa – a te Atyád. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, fa helyett rezet, és kő helyett vasat. A békességet teszem elöljáróddá, és az igazságosságot munkafelügyelőddé. Nem hallatszik többé erőszak a földeden, sem pusztulás és rombolás a határaidon belül; hanem falaidat Szabadításnak nevezed, és kapuidat Dicséretnek.

Nem a nap lesz többé nappal a világosságod, és nem a hold ad neked fényt, hanem Atyánk lesz az örök világosságod, és Atyád a dicsőséged. ^a Nem nyugszik le többé a napod, és a holdad nem fogyatkozik meg; mert Atyánk lesz az örök világosságod, és véget érnek gyászod napjai. Néped mind igaz lesz; örökre birtokolják a földet – ültetésem hajtása, kezem műve, hogy megdicsőüljek. A legkisebből ezer lesz, és a legcsekélyebből hatalmas nemzet. Én vagyok a te Atyád; ha eljön a megfelelő idő, gyorsan véghezviszem.