2Korinthus 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Pál, Krisztus Jézus apostola Atyánk akaratából, és Timóteus, a testvérünk, Atyánk korinthusi gyülekezetének és az egész Akhájában élő szenteknek: ²Kegyelem nektek és békesség Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Minden vigasztalás Atyja

³Áldott legyen Atyánk, a mi Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom és minden vigasztalás Atyja, ⁴aki megvigasztal minket minden szenvedésünkben, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden szenvedésükben azzal a vigasztalással, amelyet magunk is Atyánktól kapunk. ⁵Mert amint Krisztus szenvedése bőséggel árad ránk, úgy a vigasztalásunk is bőséggel árad Krisztus által. ⁶Ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokért és üdvösségetekért van; ha megvigasztaltatunk, az a ti vigasztalásotokért van, amely akkor valósul meg, amikor türelmesen elviselitek ugyanazt a szenvedést, amelyet mi is elszenvedünk. ⁷A veletek kapcsolatos reménységünk szilárd, mert tudjuk, hogy amint részesültök a szenvedésekben, úgy részesültök a vigasztalásban is.

⁸Szeretnénk, testvéreim, ha tudnátok arról a szenvedésről, amely Ázsiában ért minket: erőnkön felül, mértéken túl nehezedett ránk, annyira, hogy már az életünk felől is kétségbeestünk. ⁹Sőt magunk is úgy éreztük, hogy halálra vagyunk ítélve, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Atyánkban, aki feltámasztja a halottakat. ¹⁰Ő megszabadított minket ekkora halálos veszedelemből, és meg is fog szabadítani; benne reménykedünk, hogy ezután is megszabadít, ¹¹miközben ti is segítetek nekünk az imádságotokkal, hogy sokan adjanak hálát értünk azért a kegyelmi ajándékért, amelyet sokak imádságára kaptunk.

Pál megváltoztatja a terveit

¹²Mert ez a mi dicsekvésünk: lelkiismeretünk tanúsítja, hogy Atyánk szentségében és őszinteségében éltünk a világban – különösen pedig irántatok –, nem test szerinti bölcsességgel, hanem Atyánk kegyelmével. ¹³Mert nem írunk nektek mást, mint amit elolvastok, sőt meg is értetek, és remélem, hogy teljesen meg fogjátok érteni, ¹⁴ahogyan részben meg is értettetek minket: a mi Urunk, Jézus napján ti velünk fogtok dicsekedni, ahogyan mi is veletek.

¹⁵Ezzel a bizalommal akartam először hozzátok menni, hogy másodszor is kegyelemben részesüljetek. ¹⁶Tőletek akartam átmenni Macedóniába, majd Macedóniából ismét hozzátok menni, hogy ti indítsatok útnak Júdeába. ¹⁷Amikor ezt akartam, talán könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, test szerint tervezem, hogy nálam az „igen, igen” egyszerre „nem, nem” is legyen? ¹⁸Amilyen igaz, hogy Atyánk hűséges, olyan igaz, hogy a hozzátok szóló szavunk nem volt „igen” és „nem”. ¹⁹Mert Atyánk Fia, Jézus Krisztus, akit közöttetek hirdettünk – Szilvánusz, Timóteus és én –, nem „igen” és „nem” volt, hanem mindig „igen” lett őbenne. ²⁰Mert valahány ígéretet tett Atyánk, őbenne lett „igen” mindegyik; ezért őáltala mondunk „áment” is Atyánknak az ő dicsőségére.

²¹Atyánk pedig az, aki megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és fel is kent minket, ²²aki el is pecsételt minket, és a szívünkbe adta a Szentlelkét az eljövendők zálogaként. ^a a v22 A „zálog” görög szava üzleti kifejezés – előleg. Atyánk a Szentlelket mindannak első részleteként adja, ami még eljövendő, zálogul arra, hogy befejezi, amit elkezdett. ²³Atyánkat hívom tanúul az életemre, hogy irántatok való kíméletből nem mentem vissza Korinthusba. ²⁴Nem mintha uralkodnánk a hiteteken, hanem munkatársai vagyunk az örömötöknek, hiszen a hit által álltok szilárdan.