Könnyek között írt levél
Valaki ott megbántotta Pált, és a többség megbüntette. Pál azt mondja: most már elég, bocsássatok meg neki, mielőtt elnyeli a szomorúság. Megmagyarázza a könnyek között írt levelet és az elmaradt látogatást: egyik sem hidegség volt, hanem szeretet, amely nem akarta őket újra megsebezni.
2 1Elhatároztam tehát, hogy nem megyek hozzátok újra szomorúságot okozva. 2Mert ha én megszomorítalak titeket, ugyan ki vidámít fel engem, ha nem az, akit megszomorítottam? 3Azért írtam ezt, hogy amikor megérkezem, ne okozzanak nekem szomorúságot azok, akiknek örömet kellene szerezniük, mert bízom mindnyájatokban, hogy az én örömöm mindnyájatoké. 4Mély gyötrelemből és szívbeli szorongásból írtam nektek, sok könnyel, nem azért, hogy megszomorítsalak titeket, hanem hogy megmutassam, milyen túláradó szeretettel szeretlek benneteket.
5Ha pedig valaki szomorúságot okozott, nem engem szomorított meg, hanem részben mindnyájatokat – hogy ne legyek túl szigorú hozzá.
Bocsássatok meg neki, és fogadjátok vissza
6Az ilyennek elég az a büntetés, amelyet a többség kiszabott rá. 7Ezért most inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy a túlságos szomorúság elborítsa. 8Kérlek azért titeket, tanúsítsatok iránta újra szeretetet. 9Hiszen azért is írtam, hogy próbára tegyelek titeket, és megtudjam, vajon mindenben engedelmesek vagytok-e. 10Akinek ti megbocsátotok, annak én is megbocsátok. Mert amit én megbocsátottam – ha volt mit –, tiértetek bocsátottam meg Krisztus színe előtt, 11nehogy túljárjon az eszünkön a Sátán, mert jól ismerjük a szándékait.
12Amikor pedig Tróászba érkeztem, hogy hirdessem Krisztus evangéliumát, ajtó nyílt előttem az Úrban, 13a lelkem mégsem jutott nyugalomra, mert nem találtam ott Titusz testvéremet. Ezért elbúcsúztam tőlük, és továbbmentem Macedóniába.
14De hála Atyánknak, aki mindenkor diadalmenetben vezet minket Krisztusban, és ismeretének illatát általunk mindenütt elterjeszti. a a v14 A diadalmenet római győzelmi felvonulás volt, amelyben a győztes hadvezér maga előtt vezette foglyait, és az útvonalon illatos tömjént égetett – Pál arról fest képet, ahogyan Atyánk a népét Krisztus győzelmében vezeti. 15Mert Krisztus jó illata vagyunk Atyánk előtt az üdvözülők és az elveszők között egyaránt: 16az egyiknek halálból a halálba vivő illat, a másiknak életből az életbe vivő illat. De ki alkalmas erre? 17Mi ugyanis nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Atyánk igéjével, hanem tiszta szívből, mintegy őtőle küldve, az ő színe előtt szólunk Krisztusban.
