Ti vagytok a mi levelünk
Ajánlólevelekkel érkeztek vetélytársak. Pál azt feleli, hogy maguk a korinthusiak az ő levele, élő Atyánk Lelke által emberi szívekre írva. Szembeállítja a kőbe vésett, dicsőséges, de halványuló szövetséget azzal, amely megmarad, ahol a lepel lehull, és szabadság van.
3 1Talán ismét ajánlani kezdjük önmagunkat? Vagy szükségünk van, mint némelyeknek, ajánlólevelekre hozzátok vagy tőletek? 2Ti magatok vagytok a mi levelünk, amely a szívünkbe van írva, amelyet ismer és olvas minden ember. 3Megmutatjátok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi szolgáltunk, és amely nem tintával, hanem az élő Atyánk Lelkével van írva, nem kőtáblákra, hanem az emberi szívek tábláira.
4Ilyen bizodalmunk van Krisztus által Atyánk iránt. 5Nem mintha önmagunktól alkalmasak volnánk arra, hogy bármit is a magunkénak tulajdonítsunk, hanem a mi alkalmasságunk Atyánktól van. 6Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
Az új szövetség fényesebben ragyog
7Ha a halál szolgálata, amely betűkkel kőbe volt vésve, olyan dicsőséggel jött, hogy Izráel fiai nem tudtak Mózes arcára nézni annak dicsősége miatt, amely pedig múlandó volt, 8hogyne jönne még nagyobb dicsőséggel a Lélek szolgálata? 9Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges volt, mennyivel inkább bővelkedik dicsőségben az igazság szolgálata! 10Sőt, ami egykor dicsőséges volt, annak most nincs dicsősége, mert felülmúlta a mindent meghaladó dicsőség. 11Mert ha a múlandó dicsőséggel jött, mennyivel dicsőségesebb, ami megmarad!
12Mivel ilyen reménységünk van, nagy bátorsággal cselekszünk. 13Nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy Izráel fiai ne nézhessenek annak végére, ami múlandó volt. 14De az ő elméjük megkeményedett. Mert mind a mai napig ugyanaz a lepel marad ott az ószövetség olvasásakor, és nem lebben fel, mert csak Krisztusban szűnik meg. 15Sőt, mind a mai napig, valahányszor Mózest olvassák, lepel borul a szívükre. 16De amikor valaki Urunkhoz, Jézushoz tér, elvétetik a lepel. 17Urunk, Jézus pedig a Lélek, és ahol Urunk, Jézus Lelke van, ott szabadság van. a a v17 Pál itt megdöbbentő azonosságot állít: az Úr, akihez Izráel megtér, és a Lélek, aki szabadságot hoz, egy Isten – soha nem két egymással versengő hatalom, hanem az egy Atya, Fiú és Szentlélek munkálkodik azon, hogy a szívet szabaddá tegye. 18Mi pedig mindnyájan, akik fedetlen arccal szemléljük Urunk, Jézus dicsőségét, ugyanarra a képre változunk át dicsőségről dicsőségre, ahogyan ez Urunktól, Jézustól, a Lélektől való.
