Atyánk világossága rajtunk keresztül ragyog
Ravaszsággal és rejtett szándékokkal vádolják, Pál pedig azt feleli, hogy ő csak nyíltan kimondja az igazságot. Az erő láthatóan nem az övé: szorongatott, tanácstalan, földre sújtott, de soha el nem pusztult. Kincs cserépedényben, és éppen az edény törékenysége a lényeg, hogy a dicsőség Atyánké maradjon.
4 1Mivel tehát a nekünk megmutatott irgalom által ez a szolgálat a miénk, nem csüggedünk el. 2Ellenkezőleg, lemondtunk a rejtett, szégyenletes dolgokról. Nem járunk el álnokul, és nem hamisítjuk meg Atyánk igéjét. Inkább az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Atyánk előtt. 3Ha pedig az evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek. 4Náluk e világ istene megvakította a hitetlenek értelmét, hogy ne lássák meg az evangélium világosságát — Krisztus dicsőségét, aki Atyánk képmása. a a v4 Itt „e világ istene” az ellenség, aki megvakítja az embereket, nem pedig Atyánk — a kisbetűs szó jelöli a hamisítót, aki ellopja a gyermekeinek szánt világosságot. 5Nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust mint Urat — mi pedig a ti szolgáitok vagyunk Jézusért.
6Mert Atyánk, aki ezt mondta: „A sötétségből világosság ragyogjon fel”, a szívünkben is felragyogott, hogy világosságot adjon — Atyánk dicsőségének ismeretét Jézus Krisztus arcán.
7Ez a kincsünk cserépedényekben van, hogy ez a páratlanul nagy erő Atyánké legyen, és ne a miénk. 8Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak; tanácstalanok vagyunk, de nem esünk kétségbe; 9üldöznek, de nem hagynak el; földre terítenek, de el nem pusztulunk. 10Mindenkor hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11Mert mi, akik élünk, mindig halálra adatunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12Így tehát bennünk a halál munkálkodik, bennetek pedig az élet.
13Mivel pedig a hitnek ugyanaz a lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: „Hittem, azért szóltam”, mi is hiszünk, és azért szólunk is, 14mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, minket is feltámaszt Jézussal együtt, és veletek együtt maga elé állít. 15Mindez pedig értetek van, hogy a kegyelem egyre többekhez eljutva túláradó hálaadást keltsen Atyánk dicsőségére.
16Ezért nem csüggedünk el. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk napról napra megújul. 17Mert ez a pillanatnyi könnyű szenvedés minden mértéket felülmúló, örök dicsőséget szerez nekünk, 18mivel nem a láthatókra figyelünk, hanem a láthatatlanokra, mert a látható ideig való, a láthatatlan pedig örök.
