Abdiás 1 FHB Father's Heart Bible™

1 ¹Abdiás látomása. Ezt mondja a mindenható Atya Edómról: Hírt hallottunk Atyánktól, és követ ment a nemzetek közé: „Fel! Keljünk fel ellene harcra!”

²Íme, kicsivé teszlek a nemzetek között, mélységesen megvetnek. ³Szíved gőgje csapott be téged, aki a sziklahasadékokban laksz, akinek a magaslatokon van otthona, aki ezt mondod magadban: „Ki taszíthat engem a földre?” ^a a v3 Edóm népe a mai Dél-Jordánia látványos, rózsavörös sziklaszirtjei közé építette fővárosát — olyan helyre, amelyet bevehetetlennek hittek. ⁴Bár sasként szárnyalsz, bár a csillagok közé rakod fészkedet, onnan is lerántalak – így szól Atyánk. ⁵Ha tolvajok törnének rád, ha éjjel fosztogatók jönnének — mennyire tönkrejutottál! —, vajon nem csak annyit lopnának-e, amennyit akarnak? Ha szüretelők jönnének hozzád, vajon nem hagynának-e hátra néhány szőlőszemet? ⁶Hogy kifosztották Ézsaut, elrabolták rejtett kincseit! ⁷Szövetségeseid mind a határig űztek; akik békében éltek veled, becsaptak és legyőztek téged; akik kenyeredet ették, csapdát állítottak alád — és te észre sem veszed. ⁸Vajon nem pusztítom-e el azon a napon — így szól Atyánk — Edóm bölcseit, és nem törlöm-e el az értelmet Ézsau hegyéről? ⁹Harcosaid megrémülnek, Témán, hogy Ézsau hegyén mindenkit kiirtsanak az öldöklésben. ^b b v9 Témán Edóm egyik vidéke volt; itt az egész nemzetet jelképezi. ¹⁰Amiatt az erőszak miatt, amelyet testvéred, Jákób ellen követtél el, szégyen borít be, és kiirtanak örökre.

¹¹Azon a napon, amikor félreálltál és tétlen maradtál, azon a napon, amikor idegenek elhurcolták gazdagságát, és jövevények vonultak be kapuin, és sorsot vetettek Jeruzsálemre — te is olyan voltál, mint egy közülük. ¹²De ne kárörvendj testvéred fölött szerencsétlensége napján; ne örvendezz Júda fiain pusztulásuk napján; ne beszélj gőgösen a nyomorúság napján. ¹³Ne vonulj be népem kapuján veszedelmük napján; éppen te ne kárörvendj a balsorsán nyomorúsága napján; ne nyúlj a gazdagságához nyomorúsága napján. ¹⁴Ne állj az útkereszteződésnél, hogy levágd menekültjeit; ne szolgáltasd ki túlélőit a nyomorúság napján.

¹⁵Mert közel van Atyánk napja minden nemzet számára. Ahogyan te cselekedtél, úgy bánnak majd veled is; tetteid a saját fejedre szállnak vissza. ¹⁶Mert ahogyan te ittál szent hegyemen, úgy iszik majd szüntelenül minden nemzet; isznak és nyeldekelnek, és olyanok lesznek, mintha sosem lettek volna. ¹⁷De a Sion hegyén menekvés lesz, és szent lesz, és Jákób háza birtokba veszi örökségét. ¹⁸Jákób háza tűz lesz, József háza pedig láng, Ézsau háza meg tarló; lángra lobbantják és megemésztik azt, és nem marad senki életben Ézsau házából, mert Atyánk szólt.

¹⁹A Negeb lakói birtokba veszik Ézsau hegyét, a dombvidék lakói pedig a filiszteusok földjét; birtokba veszik Efraim mezejét és Samária mezejét, Benjámin pedig Gileádot veszi birtokba. ²⁰Izráel fiai közül e sereg foglyai birtokba veszik a kánaániak földjét egészen Sareptáig, Jeruzsálem foglyai pedig, akik Szefarádban vannak, birtokba veszik a Negeb városait. ^c c v20 Szefarád a zsidó fogság egy távoli helye volt; pontos helye ismeretlen. ²¹Szabadítók vonulnak fel a Sion hegyére, hogy uralkodjanak Ézsau hegyén, és az uralom Atyánké lesz. ^d d v21 Abdiás Atyánk uralmával zárul — ugyanazzal az uralommal, amelyet Jézus meghirdetett, és amelyért imádkozni tanított minket: „Jöjjön el a te országod.”