Senki sem menekül meg az Atya keze elől
Nincs hová elrejtőzni Atyánk elől — sem a sírban, sem a mennyben, sem a tenger fenekén. A rázkódás azonban rosta, és egyetlen kavics sem hull el. Az utolsó szó az újjáépítés: Dávid leomlott sátra felemelkedik, a romváros újra lakott lesz, Izráel elültetve, és soha többé ki nem tépve.
9 1Láttam a mindenható Atyát, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta: „Üsd meg az oszlopfőket, hogy megremegjenek a küszöbök, és zúzd rá mindannyiuk fejére; akik megmaradnak, azokat karddal ölöm meg. Egy sem fog elmenekülni, egy sem menekül meg. 2Ha a sír mélyére ásnának is le, kezem onnan ragadja ki őket; ha az égbe kapaszkodnának is fel, onnan is lehozom őket. 3Ha a Karmel tetején rejtőznének is el, onnan is kikutatom és megragadom őket; ha szemem elől a tenger fenekére bújnának is, ott parancsolok a kígyónak, és az megmarja őket. 4Ha ellenségeik előtt fogságba mennének is, ott parancsolok a kardnak, és az megöli őket; rajtuk tartom a szemem, de vesztükre, nem javukra.”
5A mindenható, a mennyei seregek Atyja — ő az, aki megérinti a földet, és az megolvad, és gyászba borul minden lakója; egészen megárad, mint a Nílus, és leapad, mint Egyiptom folyama, 6aki az égben építi fel felső termeit, és a földön alapozza meg boltozatát, aki előhívja a tenger vizét, és kiönti a föld színére — Atyánk az ő neve.
7„Nem olyanok vagytok-e, mint az etiópok fiai előttem, Izráel fiai?” – így szól Atyánk. „Nemde én hoztam fel Izráelt Egyiptom földjéről, a filiszteusokat Kaftórból, és az arámokat Kírből? 8Íme, a mindenható Atya szeme a vétkes királyságon van, és eltörlöm a föld színéről — mégsem pusztítom el teljesen Jákób házát” – így szól Atyánk. 9„Mert íme, parancsot adok, és megrázom Izráel házát minden nép között, ahogyan a gabonát rázzák a rostában, de egy kavics sem hullik a földre. 10Népem minden bűnöse kard által hal meg — mindazok, akik ezt mondják: »A veszedelem nem ér utol, és nem talál ránk.«”
Az Atya helyreállítja népét
11„Azon a napon felállítom Dávid leomlott sátrát, kijavítom a réseit, fölemelem romjait, és újjáépítem, mint a régi időkben, 12hogy birtokba vegyék Edóm maradékát, és mindazokat a népeket, amelyeket az én nevemről neveztek el” – így szól Atyánk, aki ezt véghezviszi.
13„Eljönnek a napok,” – így szól Atyánk – „amikor a szántóvető utoléri az aratót, és a szőlőtaposó a magvetőt; a hegyek must csöpögtetnek, és a dombok mind ettől folynak. a a v13 A kép ezt jelenti: olyan bőséges lesz az aratás, hogy a gabona betakarítása átnyúlik a következő vetésbe, a szőlőtaposás pedig belecsúszik a vetés idejébe — a lehetetlen bőség csodája. 14Jóra fordítom népem, Izráel sorsát, és újjáépítik az elpusztult városokat, és laknak bennük; szőlőt ültetnek, és isszák a borát, kerteket művelnek, és eszik a gyümölcsüket. 15Elültetem őket a saját földjükön, és soha többé nem szakítják ki őket a földből, amelyet nekik adtam” – mondja Atyád.
