Az Atya megmutatja, hogy közel a vég
Egy kosár nyári gyümölcs azt jelenti: érett, eljött a vég. Néven nevezi a kereskedőket, akik türelmetlenül várják a szombat végét, hogy hamis mértékkel csalhassanak. Az eljövendő éhség nem kenyérre szól, hanem Atyánk szavainak hallására.
8 1Ezt mutatta nekem a mindenható Atya: egy kosár nyári gyümölcsöt.
2Ezt kérdezte: „Ámós, mit látsz?” Ezt feleltem: „Egy kosár nyári gyümölcsöt.” Akkor ezt mondta nekem Atyánk: „Eljött a vég népem, Izráel számára; többé nem kímélem meg.” a a v2 A próféta nyelvén a „nyári gyümölcs” és a „vég” szó szinte egyformán hangzik – a betakarítás érett gyümölcse az ítéletre megérett nép képévé lesz.
3„A templom énekei jajgatásba fordulnak azon a napon” – így szól a mindenható Atya. „Mennyi holttest, szerteszét dobálva – csend!”
4Halljátok ezt, akik eltiporjátok a szűkölködőt, és elpusztítjátok az ország szegényeit, 5és ezt mondjátok: „Mikor lesz vége az újholdnak, hogy gabonát adhassunk el? Mikor ér véget a szombat, hogy megnyithassuk a búzapiacot – kisebbítve a mértéket, növelve a súlyt, és hamis mérleggel csalva, 6megvásárolva a szegényt ezüstért, és a szűkölködőt egy pár saruért, és eladva a búza hulladékát is?”
7Megesküdött Atyánk Jákób büszkeségére: „Soha nem felejtem el egyetlen tettüket sem. 8Nem rendül-e meg emiatt a föld, és nem gyászol-e mindenki, aki rajta lakik? Egészen felduzzad, mint a Nílus, felkavarodik, majd visszaapad, mint Egyiptom Nílusa. 9Azon a napon,” – így szól a mindenható Atya – „Délben lenyugtatom a napot, és elsötétítem a földet fényes nappal. 10Ünnepeiteket gyásszá változtatom, és minden éneketeket siratóénekké. Gyászruhát adok minden derékra, és minden fejet kopaszra nyírok. Olyanná teszem, mint amikor az egyetlen fiút gyászolják, és a végét, mint a keserű napot. 11Eljönnek a napok,” – így szól a mindenható Atya – „amikor éhínséget bocsátok a földre – nem kenyérre való éhséget, sem vízre való szomjúságot, hanem igéim hallgatására. 12Támolyogni fognak tengertől tengerig, és bolyonganak északtól keletig, keresve Atyánk igéjét, de nem találják. 13Azon a napon a szép fiatal lányok és az ifjak elalélnak a szomjúságtól. 14Akik Samária Vétkére esküsznek, akik ezt mondják: »Él a te istened, Dán!«, és ezt: »Él Beérseba útja!« – elesnek, és soha többé nem kelnek fel.” b b v14 Samária Vétke az az aranyborjú bálvány, amelyet Jeroboám állított fel Bételben.
