A hívás, amely elől Jónás elfutott

Egy próféta elmenekül az Atya hívása elől, amely arra szólította, hogy Izráel ellenségeinek prédikáljon, elnyeli egy nagy hal, és megtanulja — vonakodva —, hogy Atyánk könyörülete sokkal tágasabb, mint az övé.

1. fejezet.

Így szólt Atyánk szava Jónáshoz, Amittaj fiához:

„Kelj fel, menj Ninivébe, abba a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk feljutott elém!”

Jónás pedig elindult, hogy Tarsísba meneküljön Atyánk színe elől. Lement Jáfóba, talált egy hajót, amely Tarsísba indult, kifizette a viteldíjat, és beszállt, hogy velük Tarsísba menjen Atyánk színe elől.

Akkor Atyánk nagy szelet zúdított a tengerre; heves vihar támadt, és a hajó már-már összetört. A hajósok megrémültek, és mindegyik a maga istenéhez kiáltott. A hajó rakományát a tengerbe dobták, hogy könnyítsenek rajta. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, ahol lefeküdt, és mélyen elaludt. A hajóskapitány odament hozzá, és ezt mondta: „Hogy tudsz aludni? Kelj fel, kiálts istenedhez! Talán törődik velünk, és nem veszünk el.”

Az emberek ezt mondták egymásnak: „Gyertek, vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt ért minket ez a baj!” Sorsot vetettek, és a sors Jónásra esett. Ekkor ezt mondták neki: „Mondd meg nekünk, te, aki ezt a bajt hoztad ránk, mivel foglalkozol? Honnan jössz? Melyik országból való vagy? Melyik néphez tartozol?”

Ő így felelt: „Héber vagyok, és Atyánkat félem, a menny Atyját, aki a tengert és a szárazföldet alkotta.”

Akkor az emberek nagyon megrémültek, és ezt mondták: „Mit tettél?” Mert tudták, hogy Atyánk színe elől menekül, hiszen Jónás elmondta nekik.

Majd ezt mondták neki: „Mit tegyünk veled, hogy lecsendesedjen körülöttünk a tenger?” – mert a tenger egyre viharosabb lett.

Ő ezt felelte nekik: „Fogjatok meg, és dobjatok a tengerbe, akkor lecsendesedik körülöttetek. Tudom, hogy miattam tört rátok ez a nagy vihar.”

Az emberek ehelyett erősen eveztek, hogy elérjék a partot, de nem tudták, mert a tenger egyre vadabbul tombolt ellenük. Ekkor Atyánkhoz kiáltottak: „Jaj, Istenünk, ne vesszünk el ennek az embernek az életéért, és ne terheljen minket ártatlan vér, mert te azt tetted, amit jónak láttál!” Azután megfogták Jónást, és a tengerbe dobták, a háborgó tenger pedig lecsendesedett. Az emberek ekkor nagy félelemmel félték Atyánkat, áldozatot mutattak be Atyánknak, és fogadalmakat tettek.