A hagyomány Atyánk szava ellen

Jézus megmondja a farizeusoknak, hogy hagyományuk érvénytelenítette az Atya saját parancsát, és hogy ami beszennyez, az a szívből jön ki, nem a szájba megy be. Egy kánaáni asszony nem hagyja magát elküldeni, visszafelel neki, és gyötrődő lánya meggyógyul.

15. fejezet.

Akkor farizeusok és írástudók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből, és ezt mondták: „Miért szegik meg tanítványaid a vének hagyományát? Nem mossák meg a kezüket, amikor esznek.”

Jézus így válaszolt: „Ti pedig miért szegitek meg Atyánk parancsát a hagyományotokért? Mert Atyánk ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«, és: »Aki szidalmazza apját vagy anyját, halállal lakoljon!« Ti viszont ezt mondjátok: »Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: „Amivel megsegíthetnélek, az Atyánknak szentelt ajándék,” az már nem köteles azzal tisztelni az apját.« Érvénytelenné tettétek Atyánk szavát a hagyományotok kedvéért. Képmutatók! Helyesen prófétált rólatok Ézsaiás, amikor ezt mondta: »Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem; hiába tisztelnek engem, mert emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanításként.«”

Jézus ekkor magához hívta a sokaságot, és ezt mondta: „Halljátok és értsétek meg: Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a szájon, hanem ami kijön a szájból, az teszi tisztátalanná az embert.”

Ekkor odamentek hozzá a tanítványok, és ezt mondták: „Tudod, hogy a farizeusok megbotránkoztak, amikor ezt hallották?”

Jézus így válaszolt: „Minden palánta, amelyet nem a mennyei Atyám ültetett, gyökerestül kitépetik. Hagyjátok őket; vak vezetők ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindketten gödörbe esnek.”

Péter ekkor így szólt hozzá: „Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.”

„Hát még ti is ilyen értetlenek vagytok, mint a többiek?” – kérdezte Jézus. „Nem értitek, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, majd a félreeső helyre kerül? Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok: gyilkosság, házasságtörés, paráznaság, lopás, hamis tanúság, rágalmazás. Ezek teszik tisztátalanná az embert; az pedig, hogy valaki mosatlan kézzel eszik, senkit sem tesz tisztátalanná.”

Egy asszony kitartó hite

Jézus elhagyta azt a helyet, és visszavonult Tírusz és Szidón vidékére. Egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről való volt, odament hozzá, és így kiáltott: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.”

Jézus semmit sem válaszolt neki. Ekkor odamentek a tanítványai, és kérlelték: „Küldd el, mert folyton utánunk kiáltozik.”

Jézus így válaszolt: „Csak Izráel házának elveszett juhaihoz küldettem.”

Az asszony pedig odament, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, segíts rajtam!”

Jézus így válaszolt: „Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét, és a kutyák elé dobni.”

„Igen, Uram” – mondta az asszony –, „de a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról lehullanak.”

Jézus így válaszolt: „Asszony, nagy a te hited! Legyen úgy, ahogyan kívánod.” És a lánya meggyógyult abban az órában.

Az Atya megvendégel négyezer embert

Jézus eltávozott onnan, elment a Galileai-tenger mellé, felment a hegyre, és leült ott. Nagy sokaság jött hozzá, és magukkal hozták a sántákat, vakokat, nyomorékokat, némákat és sok mást, letették őket a lába elé, ő pedig meggyógyította őket. A sokaság pedig elámult, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok meggyógyulnak, a sánták járnak, a vakok pedig látnak; és dicsőítették Izráel Atyját.

Jézus magához hívta a tanítványait, és ezt mondta: „Szánom ezt a sokaságot, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük. Nem akarom éhesen elküldeni őket, hogy el ne alélljanak az úton.”

A tanítványok ezt kérdezték: „Honnan vennénk ezen a lakatlan helyen annyi kenyeret, hogy ekkora sokaságot jóllakassunk?”

Jézus megkérdezte: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – felelték –, „és néhány apró halunk.”

Ekkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte, a tanítványoknak adta, a tanítványok pedig a sokaságnak. Mindnyájan ettek, és jóllaktak, azután összeszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral. Akik pedig ettek, négyezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. Miután elbocsátotta a sokaságot, beszállt a bárkába, és Magadán vidékére ment.